A McGill Egyetem és a Douglas Intézet kutatói első alkalommal azonosították azt a két konkrét agysejttípust, amelyek működése kimutathatóan eltér a depresszióval élő emberek esetében, ami jelentős előrelépést jelent a betegség biológiai hátterének megértésében. Az eredményeket a Nature Genetics tudományos folyóirat közölte, és a szakemberek szerint az új felismerések a jövőben célzottabb kezelések kidolgozását is lehetővé tehetik.

A depresszió világszerte több mint 264 millió embert érint, és továbbra is a rokkantság egyik vezető oka, ugyanakkor a pontos biológiai mechanizmusok feltárása eddig korlátozott volt. A kutatócsoport most olyan genetikai és molekuláris módszereket alkalmazott, amelyek segítségével részletes térképet készítettek az agysejtek génaktivitásáról, miközben a DNS-szabályozási folyamatokat is vizsgálták – írja a ScienceDaily.

„Ez az első alkalom, hogy pontosan meg tudtuk határozni, mely specifikus agysejttípusok érintettek a depresszióban, miközben a génaktivitást és a DNS-kód szabályozási mechanizmusait együtt térképeztük fel” – mondta Dr. Gustavo Turecki, a McGill Egyetem professzora, a Douglas Intézet klinikus-kutatója és a súlyos depressziós zavar és öngyilkosság kutatásának kanadai tanszékvezetője. Hozzátette, „ez sokkal tisztább képet ad arról, hol jelentkeznek a működési zavarok, és mely sejtek érintettek”.

59 depresszióval diagnosztizált és 41 nem érintett személy

A felfedezéshez a kutatók a Douglas–Bell Kanadai Agybankból származó posztmortem agymintákat használták fel, amely gyűjtemény világszinten is ritkaságnak számít, mivel pszichiátriai betegségekben szenvedő emberek adományozott szöveteit is tartalmazza. A vizsgálat során 59 depresszióval diagnosztizált és 41 nem érintett személy mintáit elemezték.

A szakemberek korszerű, egysejtes genomikai technológiákkal több ezer egyedi agysejt RNS- és DNS-állományát vizsgálták, ami lehetővé tette, hogy sejttípusonként azonosítsák az eltérő génműködési mintázatokat. Az elemzés két kulcsfontosságú sejttípus esetében mutatott ki jelentős különbségeket.

Egy speciális mikroglia-altípust is azonosítottak

Az egyik érintett sejtcsoport az úgynevezett serkentő neuronok közé tartozik, amelyek alapvető szerepet játszanak a hangulat szabályozásában és a stresszre adott válaszok kialakításában. Egy speciális mikroglia-altípust is azonosítottak, amely az agy immunrendszerének részeként a gyulladásos folyamatok szabályozásáért felel. Mindkét sejttípusban számos gén aktivitása eltérő volt a depresszióval élőknél, ami arra utal, hogy ezek a rendszerek nem a megszokott módon működnek.

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a depresszió kialakulásában konkrét sejtszintű és molekuláris eltérések játszanak szerepet, ami tovább erősíti azt az álláspontot, hogy a betegség szilárd biológiai alapokon nyugszik. A kutatás megkérdőjelezi azokat a korábbi nézeteket, amelyek a depressziót kizárólag érzelmi vagy pszichológiai problémaként kezelték.

„Ez a kutatás megerősíti mindazt, amit az idegtudomány évek óta jelez” – fogalmazott Turecki. „A depresszió nem pusztán érzelmi állapot, hanem az agyban mérhető, valós változásokat tükröz.”

A kutatócsoport a következő lépésben azt vizsgálja, hogy ezek a sejtszintű eltérések miként befolyásolják az agy teljes működését, valamint hogy az érintett sejttípusokra célzott terápiák hatékonyabb kezelési lehetőségeket kínálhatnak-e a jövőben.