A vastagbélrák továbbra is a leggyakoribb daganatos megbetegedések közé tartozik a nyugati országokban, és 2026-ban is jelentős halálozási tényezőnek számít, miközben az életkor, az étrend és az életmód ismert kockázati tényezők, a betegség pontos kiváltó okai még mindig nem teljesen tisztázottak.

Az elmúlt években a kutatók egyre nagyobb figyelmet fordítanak a bélmikrobiomra, amely a szervezetben élő baktériumok, vírusok és egyéb mikroorganizmusok összetett közösségét jelenti, és aminek egyensúlya alapvetően befolyásolhatja az egészségi állapotot.

Egy korábban ismeretlen vírust azonosítottak

Most a Dél-dániai Egyetem és az Odensei Egyetemi Kórház szakemberei egy korábban ismeretlen vírust azonosítottak egy gyakori bélbaktériumban, amely a jelek szerint gyakrabban fordul elő vastagbélrákos betegek esetében.

A kutatás középpontjában a Bacteroides fragilis nevű baktérium állt, amelyet évek óta kapcsolatba hoznak a vastagbélrákkal, ugyanakkor az egészséges emberek többségének bélrendszerében is jelen van, ami hosszú ideje megválaszolatlan kérdéseket vet fel.

„Paradoxonnak tűnt, hogy ugyanazt a baktériumot ismételten kimutatjuk vastagbélrákos betegeknél, miközben teljesen normális része az egészséges emberek bélflórájának is” – fogalmazott Flemming Damgaard, az Odensei Egyetemi Kórház és a Dél-dániai Egyetem klinikai mikrobiológiai osztályának orvosa és kutatója.

Megtalálták a vírust

A ScienceDaily szerint a szakemberek ezért azt vizsgálták, hogy lehet-e különbség magán a baktériumon belül, és végül egy benne élő vírust találtak döntő eltérésnek, amely egy bakteriofág, vagyis baktériumokat fertőző vírus.

„Felfedeztünk egy vírust, amelyet korábban nem írtak le, és amely szoros kapcsolatban áll azokkal a baktériumokkal, amelyeket vastagbélrákos betegekben találunk” – mondta Damgaard, hozzátéve, hogy nem pusztán a baktérium, hanem „a baktérium és az általa hordozott vírus kölcsönhatása” tűnik kulcsfontosságúnak.

A kutatás egy közel kétmillió főt felölelő dán népességvizsgálat adataira épült, amelyben olyan betegeket elemeztek, akiknél a Bacteroides fragilis súlyos véráramfertőzést okozott, és közülük néhányan heteken belül vastagbélrák-diagnózist kaptak.

A rákos és nem rákos betegek baktériummintáinak összehasonlítása egyértelmű mintázatot mutatott, mivel a daganatos páciensek esetében a baktériumok nagyobb arányban hordozták a specifikus vírusokat. „A jelzést először a dán mintákban észleltük, ami konkrét hipotézist adott a kezünkbe, amelyet később nagyobb adatállományokon is vizsgálhattunk” – emelte ki a kutató.

Vannak még kérdések

A nemzetközi megerősítés érdekében 877 európai, amerikai és ázsiai résztvevő székletmintáit elemezték, és az eredmények szerint a vastagbélrákos betegek körében körülbelül kétszer nagyobb valószínűséggel fordultak elő ezek a vírusok.

„Fontos volt számunkra, hogy teljesen független adatokon is ellenőrizzük az összefüggést, és ez sikerült” – mondta Damgaard, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a statisztikai kapcsolat még nem bizonyítja az ok-okozati viszonyt. „Még nem tudjuk, hogy a vírus hozzájárul-e a betegség kialakulásához, vagy csupán annak jele, hogy valami más változott meg a bélrendszerben.”

A vastagbélrák kockázata

A szakértők szerint a vastagbélrák kockázatának akár 80 százalékát környezeti tényezők befolyásolhatják, ideértve a bélben élő mikroorganizmusokat is, azonban a mikrobiom rendkívüli összetettsége eddig megnehezítette a pontos különbségek azonosítását az egészséges és a beteg emberek között.

„A bélben található baktériumok száma és sokfélesége óriási, korábban olyan volt, mintha tűt kerestünk volna a szénakazalban, most azonban azt vizsgáljuk, hogy a baktériumokon belüli vírusok segíthetnek-e megmagyarázni a különbséget” – fogalmazott Damgaard.

Az újonnan azonosított vírusok

Ha a vírus megváltoztatja a baktérium viselkedését, az a bél környezetét is átalakíthatja, ami hosszabb távon befolyásolhatja a daganatképződés kockázatát, ennek pontos mechanizmusát jelenleg is vizsgálják.

A jövőben ugyanakkor lehetőség nyílhat arra, hogy a székletvizsgálatok ne csak rejtett vér jelenlétét mutassák ki, hanem ezeket az újonnan azonosított vírusokat is. „Rövid távon azt vizsgáljuk, hogy a vírus alkalmas lehet-e a fokozott kockázatú egyének azonosítására” – mondta Damgaard, hozzátéve, hogy az előzetes elemzések alapján bizonyos vírusmarkerek a daganatos esetek mintegy 40 százalékát képesek lehetnek azonosítani, miközben az egészséges emberek többségénél nem fordulnak elő.