Csillagászok a Tejútrendszer közepéből kilökődő kozmikus gázlövedékeket azonosítottak
Két hatalmas, gázokból és kozmikus sugarakból álló örvénylő pacára lettek figyelmesek az asztronómusok, amelyek galaxisunk centrumában találhatóak.
Két hatalmas, gázokból és kozmikus sugarakból álló örvénylő pacára lettek figyelmesek az asztronómusok, amelyek galaxisunk centrumában találhatóak.
Az úgynevezett Fermi-buborékokat először egy évtizede detektálták a Tejútrendszer közepében lévő Sagittarius A* fekete lyukhoz közel, ami galaxisunk egy kifejezetten turbulens és energetikus régiójának számít.
A csillagászok megfigyelték, hogy ez a két eléggé furcsán viselkedő buborék óriási, hideg molekuláris gázokat bocsát ki magából, amelyek hihetetlen sebességgel lövellnek ki a világűrbe, arra viszont még nem jöttek rá, miként működnek.
„A galaxisok sokszor hatékony önpusztítást végeznek. Amikor nagy mennyiségű tömegtől szabadulnak meg, olyan anyagok is kárba vésznek, amelyek a csillagok képződésének alapkövei. Ha ezekből a molekulákból túl sokat vesztenek, akkor a galaxisok soha többé nem tudnak majd csillagokat formálni.”
mondta Naomi McGlure-Griffiths, az Ausztrál nemzeti Egyetem kutatója.
A Nature tudományos lapban megjelent kutatásban a társszerző McGlure-Griffiths kiemelte, hogy mindez idáig nem gondolták volna, hogy a Tejútrendszerben is végbemehetnek hasonló folyamatok, ezért árgus szemekkel követik az eseményeket.
„Nagyon izgalmas látni, ahogyan a Tejútrendszerből eltűnnek a csillagformáló gázok. Azon jár az eszünk, mi következhet ezek után?”
A kutatócsapat az Európai Déli Obszervatórium chilei Atacama Pathfinder Experiment 12 méteres teleszkópját használták az infravörös és rádiósugarak felderítéséhez. A tudósok még nem találtak magyarázatot arra, milyen kozmikus jelenségek okozhatják a furcsa kitöréseket; abban sem biztosak, hogy a Sagittarius A*-nak egyáltalán köze lehet hozzájuk.
„Nem tudjuk, hogy maga a fekete lyuk vagy a csillagok kialakulása állhat mindezek hátterében”, tette hozzá Enrico Di Teodoro, a tanulmány másik társszerzője.
Habár az effektusra más galaxisoknál is már rábukkantak, a Tejútrendszer mégsem ugyanolyan mértékben szüli az új csillagokat.
„A külső galaxisok közepében jóval masszívabb fekete lyukak vannak, a csillagformálódás intenzitása is magasabb, ezáltal könnyebben hozzák létre az új anyagokat.”
hangsúlyozta Di Teodoro.
Jelenleg kétféle potenciális magyarázat van a gázlövedékekre – az egyik szerint a csillagok keletkezése nyomán létrejövő szupernóvák és erős kozmikus szelek következtében alakulnak ki, a másik alapján a Sagittarius A* szívta magába az anyagokat és lőtte ki őket mindkét pólusából.
„Még mindig azt keressük, mi állhat a különös űrbéli puskagolyószerű objektumok mögött. Minél tüzetesebben vizsgáljuk őket, annál bonyolultabbá válnak”, zárta gondolatait Di Teodoro.
Ne hagyd ki:
