A Covid–19 világjárvány első kilenc hónapjában mintegy 55 ezer daganatos megbetegedés maradt felismeretlen hét magas jövedelmű országban, ami jól mutatja, hogy a lezárások és az egészségügyi ellátórendszerek túlterheltsége milyen mértékben vetette vissza a rutinszerű szűréseket és vizsgálatokat.

A The Lancet Oncology folyóiratban június 1-jén megjelent, nagyszabású nemzetközi kutatás szerint 2020 áprilisa és decembere között a várható diagnózisok mintegy 16 százaléka hiányzott Ausztráliában, Kanadában, Dániában, Írországban, Új-Zélandon, Norvégiában és Nagy-Britanniában a járvány előtti trendekhez képest.

Beszédesek a számok

A franciaországi Lyonban működő Nemzetközi Rákkutató Ügynökség szakemberei 18 területi egység 2,6 millió betegének adatait elemezték, így a vizsgálat az eddigi legátfogóbb nemzetközi értékelések közé tartozik a pandémia daganatdiagnosztikára gyakorolt hatásáról.

A Straits Times szerint az adatok alapján a legnagyobb visszaesés a prosztatarák esetében jelentkezett, ahol a diagnózisok száma 24 százalékkal maradt el a várttól, emellett az emlőrák és a melanoma esetében egyaránt 18 százalékos csökkenést mértek. A tüdő- és a petefészekrák diagnosztikáját kevésbé érintette a visszaesés, ami arra utal, hogy a súlyosabb tünetekkel járó betegségek esetében a betegek nagyobb arányban fordultak orvoshoz.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Az eredmények jelentős különbségeket tártak fel

Az eredmények jelentős különbségeket tártak fel az egyes országok között, mivel Norvégia és Új-Zéland kisebb arányú csökkenést és gyorsabb helyreállást mutatott, míg Nagy-Britanniában és Írországban tartósabb visszaesést tapasztaltak. A kutatók szerint mindez arra enged következtetni, hogy az egészségügyi rendszerek ellenálló képessége, valamint a szűrő- és diagnosztikai szolgáltatások folyamatossága kulcsszerepet játszott a kiesések mérséklésében.

A szerzők rámutattak arra is, hogy a daganatszűrő programok ideiglenes felfüggesztése, az alapellátáshoz való hozzáférés beszűkülése, valamint a fertőzéstől tartó betegek óvatossága egyaránt hozzájárulhatott a diagnózisok számának csökkenéséhez. Bár a vizsgálat 2020-ban nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy azonnal megnőtt volna a késői stádiumban felfedezett daganatok aránya, a hosszabb távú következmények továbbra is bizonytalanok.

Az ellátási zavarok

A tanulmány vezető szerzője, Isabelle Soerjomataram, az ügynökség Rákmegfigyelési Osztályának helyettes vezetője úgy fogalmazott, hogy „annak részletesebb megértése, miért tudtak egyes egészségügyi rendszerek jobban ellenállni a Covid–19 járvány nyomásának, értékes tanulságokkal szolgálhat a jövőbeli válságokra való felkészüléshez”. A kutatók szerint a mostani eredmények iránymutatást adhatnak a kormányok számára, amikor a jövőbeli közegészségügyi vészhelyzetekre ellenállóbb daganatellátási rendszereket kívánnak kialakítani.

Egy másik, az Egyesült Államokra fókuszáló, 2025 februárjában a JAMA Oncology folyóiratban ismertetett elemzés arra jutott, hogy a járvány miatti ellátási zavarok 2020-ban és 2021-ben a diagnózist követő egy éven belül mintegy 17 390 többlethalálesettel hozhatók összefüggésbe, ami tovább erősíti a most publikált nemzetközi eredmények jelentőségét.