A Naprendszerünkhöz döbbenetesen hasonlító bolygórendszerben szinte minden ugyanúgy játszódik le
Csillagászok és asztrofizikusok a HR8799 kódnévre keresztelt bolygó-csoportosulásban különös jelenségekre figyeltek fel.
Csillagászok és asztrofizikusok a HR8799 kódnévre keresztelt bolygó-csoportosulásban különös jelenségekre figyeltek fel.
A HR8799 központi csillaga szinte megegyezik a Napunkkal, a Groningeni Egyetem és a SRON holland űrintézet kutatói szerint pedig a rendszerben található négy gázóriási ugyanolyan kozmikus becsapódásoknak van kitéve, mint a Jupiter vagy a Szaturnusz.
A mi Naprendszerünkben négy Föld-típusú bolygó, egy aszteroidaöv, négy gázóriás, még egy kisbolygóöv, valamint a Plútó található.
A belső bolygók fémekben és szilikátokban gazdagok, míg a külső planéták olyan illékony anyagokból állnak, mint a víz vagy a metán.
Az égitestek kialakulása közben a belső planéták képtelenek voltak egy vastagabb rétegű atmoszféra létrehozására, mivel az állandó napszelek egyszerűen elfújták a gázokat. A Nap forrósága meggátolta őket abban is, hogy víz maradhasson a felszínen. Ilyen szempontból a Föld szerencsésnek mondható a Merkúrhoz, a Vénuszhoz vagy a Marshoz képest.
A Naprendszer külső planétái ezzel szemben kevesebb napszélnek és napsugárzásnak vannak kitéve, így több jeget és rendkívül vastag légkört tudtak maguk köré formálni.
A kutatócsapat nemrég egy olyan szimulációt vázolt fel, melyben a HR8799 bolygórendszer mozgását modellezték és rájöttek, hogy a gázóriások tömegének növekedéséhez jelentősen hozzájárulhattak a környéken lévő kisbolygóöv meteorjai és aszteroidái.
A holland egyetemek asztronómusainak feltételezéseit a NASA James Webb Űrteleszkópjainak mérései is alátámasztották.
„Ha a teleszkópok az előre jósolt anyagmennyiségeket képesek megállapítani, az azt jelenti, hogy csakis az aszteroidaövekből származhatnak – ez a modellünkön is jól látszik.”
magyarázta Kateryna Frantseva, a tanulmány szerzője.
Frantseva nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy az égitestekre kerülő többletanyagok felhalmozódása sokkal nagyobb ütemben történhet.
„Ha még több ilyen jelenséget figyelünk meg a jövőben, akkor a folyamat aktívabb, mint azt a modellünkkel saccoltuk, ez pedig amiatt lehet, hogy a HR8799 jóval fiatalabb a Naprendszerünknél”, zárta gondolatait a csillagász.
Kapcsolódó hír:
