Újabb rejtélyekre derített fényt a Voyager–2 űrszonda

Az 1977-ben a világűrbe bocsájtott szonda 2018-ban hagyta el Naprendszerünket, azóta pedig egyre érdekesebb adatokat közöl, amelyek sokszor még a csillagászoknak is komoly fejtöréseket okoznak.

A ScienceAlert tudományos hírportálon közzétett cikk alapján a Voyager–2 sokkal sűrűbb közegben mozog a Naprendszeren kívül. Korábban az asztronómusok azt feltétezték, hogy a kozmikus tér sűrűsége folyamatosan csökkenhet, a Voyager–2 és a Voyager–1 azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyították be. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

Még mielőtt a Voyager-űrszondák elhagyták volna a Naprendszert, a tudósok nagyjából 0,002 elektron per köbméterre saccolták a világűrben található plazma koncentrációját, miután viszont kiléptek bolygórendszerünkből, sokkal magasabb értékeket mértek. Amíg a Voyager–1 0,055-ös sűrűséget detektált még 2013-ban, addig a Voyager–2 0,039-es koncentrációról adott hírt 2019-ben.

Az Iowai Egyetem kutatói rájöttek, hogy mindkét űrszonda azóta még a korábban azonosított értékeknél is sűrűbb térben közlekednek, ami azt jelenti, hogy minél távolabb kerülnek a Naprendszertől, annál részecskedúsabb környezetben haladnak.

Asztrofizikusok úgy gondolják, hogy a mágneses interferenciák hatására a Naprendszer külső határán összetömörülő elektronok, esetleg a napszelek által elsodródó részecskék állhatnak a jelenség hátterében.

Ahhoz, hogy mindezt teljes bizonyossággal ki lehessen jelenteni, további űrszondákat kellene ebbe a régióba kibocsájtani, kifejezetten megcélozva ezen kozmikus közeg tulajdonságainak vizsgálatát.

Egyelőre a kutatók sem tudják megmondani, hogy a Voyagerek segítségével további modelleket tudnak-e felállítani a jövőben elméleteik alátámasztásához, az viszont könnyen elképzelhető, hogy a jövőben még több furcsaságokra deríthetnek fényt a hosszú évtizedek óta az univerzumban száguldozó szerkezetek.