Az időskori egészség megőrzésében a rendszeres mozgás régóta központi szerepet kap, egy friss, több mint ötezer nő bevonásával készült vizsgálat azonban arra utal, hogy az izomerő önmagában is meghatározó tényező lehet a hosszabb élet szempontjából.

A Buffalo Egyetem kutatói által vezetett, a JAMA Network Open folyóiratban közzétett tanulmány szerint azok az idősebb nők, akik nagyobb izomerővel rendelkeztek, jelentősen alacsonyabb halálozási kockázattal éltek a következő 8 évben, még akkor is, ha figyelembe vették fizikai aktivitásukat, szív- és érrendszeri állapotukat, valamint a szervezetükben mérhető gyulladásszintet.

63 és 99 év közötti nők vettek részt a kutatásban

A kutatásban 63 és 99 év közötti nők vettek részt, akiket nyolc éven át követtek nyomon, és két, orvosi gyakorlatban is gyakran alkalmazott, egyszerű erőnléti mérőszám alapján értékeltek.

Az egyik a kézszorítás erőssége volt, a másik pedig az úgynevezett székből felállási teszt, amely során a résztvevőknek ötször kellett egymás után, segítség nélkül, a lehető leggyorsabban felállniuk egy székről. Az eredmények azt mutatták, hogy a jobb teljesítményt nyújtó nők körében számottevően alacsonyabb volt a halálozási arány a vizsgálati időszak alatt – írja a ScienceDaily.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A statisztikai elemzés

A statisztikai elemzés szerint minden további 7 kilogrammnyi kézszorító erő átlagosan 12 százalékkal csökkentette a halálozás kockázatát, emellett a székből felállási tesztben mért gyorsabb időeredmény is kedvező túlélési esélyekkel járt együtt.

A leglassabb és a leggyorsabb teljesítmény közötti 6 másodperces különbség 4 százalékos kockázatcsökkenéssel társult. A kutatók hangsúlyozták, hogy az összefüggés akkor is fennmaradt, amikor gyorsulásmérővel mérték a fizikai aktivitást és az ülő életmódot, figyelembe vették a járássebességet mint a kardiovaszkuláris állapot jelzőjét, valamint a C-reaktív protein szintjét, amely a gyulladás és az izomleépülés egyik ismert markere.

Az izomerő kérdése

A tanulmány vezető szerzője, Michael LaMonte epidemiológus szerint „ha valakinek nincs elég izomereje ahhoz, hogy felálljon, akkor nehezen tud aerob mozgásformákat végezni, például sétálni, amely a 65 év feletti amerikai felnőttek körében a leggyakoribb szabadidős tevékenység”.

Hozzátette, „az izomerő sok szempontból lehetővé teszi, hogy a testünket egyik pontból a másikba mozgassuk, különösen akkor, amikor a gravitációval szemben dolgozunk”, és kiemelte, hogy az egészséges öregedés valószínűleg az aerob és az izomerősítő aktivitások megfelelő kombinációjával érhető el. Mint fogalmazott, „amikor már nem tudunk felállni a székből és mozogni, akkor komoly bajban vagyunk”.

Vannak bizonyos összefüggések

A szakember szerint ez az eddigi legnagyobb vizsgálat, amely kifejezetten a 60 év feletti nők izomereje és élettartama közötti kapcsolatot elemezte, miközben a korábbi nagyszabású kutatások gyakran nem rendelkeztek kellően részletes adatokkal a fizikai aktivitásról, a kardiovaszkuláris fittségről vagy a gyulladásos folyamatokról. A mostani eredmények azt is megmutatták, hogy a testméret nem magyarázza az izomerő és a halálozás közötti összefüggést, mivel a testsúlyra és a sovány testtömegre vetített számítások után is jelentős maradt a kockázatcsökkenés.

Külön figyelemre méltó, hogy azok a nők is profitáltak a nagyobb izomerőből, akik nem érték el a jelenlegi ajánlások szerinti heti legalább 150 perc közepes intenzitású aerob mozgást. Esetükben is kimutatható volt az alacsonyabb halálozási kockázat, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a közegészségügyi ajánlásokban nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az izomerősítő gyakorlatoknak, különösen az idősebb korosztályban.

LaMonte arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban a 80 év feletti nők jelentik a leggyorsabban növekvő korcsoportot, ezért az izomerő rendszeres ellenőrzése és fenntartása a következő évtizedekben jelentős közegészségügyi következményekkel járhat. Az izomépítés nem feltétlenül igényel drága eszközöket vagy intenzív edzéseket, mivel a szabad súlyok, kézisúlyzók, gépek és saját testsúlyos gyakorlatok, például a falnál végzett fekvőtámasz vagy a térdhajlítás is hatékony lehet.

A szakértő szerint akár hétköznapi tárgyak, például konzervdobozok vagy könyvek is használhatók ellenállásként, mivel „már ezek alkalmazása is ingerli a vázizmokat, és alternatívát jelenthet azok számára, akik más lehetőségekkel nem tudnak élni”. Emellett javasolja, hogy az idősebb felnőttek új edzésprogram megkezdése előtt konzultáljanak orvosukkal, és szükség esetén kérjék gyógytornász vagy mozgásterapeuta segítségét a biztonságos és fokozatos terhelés érdekében.