A pár négy éve ismeri egymást, de kapcsolatuk az elmúlt egy évben mélyült el igazán. A BBC szerint az eljegyzés január 28‑án történt, a gondozóotthon dolgozóinak segítségével. A pár egy év „nevetéssel, társasággal és napi látogatásokkal” teli időszak után jutott el a nagy pillanathoz, amikor Pamela saját szobájában kérte meg Colin kezét.

Colin a BBC‑nek elmondta, teljesen váratlanul érte a lánykérés. Amikor Pamela behívta a szobájába, először azt hitte, valami baj van:
„Azt mondtam: ‘Mi a baj, Pam? Valami rosszat tettem?’ Ő azt mondta, hogy nem, és leültetett.” A férfi kerekesszékben ült mellé, és együtt nézték a tévét, amikor Pamela egyszer csak kimondta: „Eljegyeznél?” Colin válasza egyszerű és egyértelmű volt: „Természetesen.”

Ezután a gondozóotthon egyik dolgozója segített neki online megrendelni a gyűrűt, amely két nappal később meg is érkezett. Pamela boldogan mesélte: „A gyűrűm gyönyörű.” Az eljegyzés érzését pedig így írta le: „Csodálatos.”

Colin elmondta, már az első találkozáskor megfogta Pamela személyisége: „A világot jelentette nekem, és darabjaiban is szerettem.” Hozzátette, számára szerelem volt első látásra: „Mondtam neki, hogy szeretem, és ennyi volt.”

A férfi azt is kiemelte, Pamela őszintesége különösen fontos számára: „Nagyon egyenes, és ezt szeretem – azokat az embereket, akik nem hazudnak.” A kapcsolatuk alapja a mindennapi beszélgetés és a humor: „Bármiről beszélünk – bármiről, ami csak jön. Néha felhúzom egy kicsit. Szeretem felvidítani, hogy jó napja legyen.”

Pamela, aki özvegy, szintén azonnal érdekesnek találta Colint: „Mindent szeretek benne.” Majd hozzátette, Colin „kedves”, és „boldoggá teszi” a mindennapi látogatásaival.

Az otthon dolgozói ünnepséget szerveztek a párnak

Az eljegyzést a Picton Court Care Home munkatársai egy kis ünnepséggel tették emlékezetessé. „[A dolgozók] megcsinálták nekünk a szobát. Mindent ők csináltak. Gyönyörű volt. Tényleg az volt. Csodás, csodás napunk volt.” – idéze a People.

Pamela lánya, Susan Salvatore‑Davies is örömét fejezte ki, mivel édesanyja korábban sokat küzdött a magánnyal: „Amikor először érkezett, nagyon magányos volt, és sokat támaszkodott rám. Így tudni, hogy biztonságban van és mindenben gondoskodnak róla – most még inkább –, nagy terhet vesz le rólam.”

Az otthon vezetője, Shajitha Augustine is meghatódott a történettől. Elmondta, hogy az eljegyzési ünnepség „fantasztikus, nagyon privát” volt, és „soha nem fogja elfelejteni. 28 éve dolgozom ebben az iparágban, és amikor hallottam, nagyon meglepődtem, de őszintén szólva nagyon boldog vagyok. Az emberek azt gondolják, hogy egy idősotthonban véget ér az út, de ez egy lehetőség új barátságokra, új hobbikra, társaságra.”