A kutatás különlegessége, hogy a kockázat akkor is jelentősen emelkedett, ha az érintettek soha nem szenvedtek stroke‑ot, vagyis maga a CAA önmagában is komoly szerepet játszhat a kognitív hanyatlásban. A CAA olyan állapot, amelyben amiloid nevű fehérje rakódik le az agyi erek falában, fokozatosan gyengítve azokat. A vizsgálat eredményeit a kutatók az Amerikai Stroke Társaság 2026-os International Stroke Konferencia rendezvényén mutatják be, amelyet február 4-6. között tartanak New Orleansban.

A CAA ismerten növeli a vérzéses stroke (agyvérzés) és az iszkémiás stroke (vérrög okozta elzáródás) kockázatát. Idősödés során kisebb mennyiségű amiloid lerakódás előfordulhat tünetek nélkül, ám amikor a felhalmozódás már az erek működését is zavarja, klinikai diagnózis születik.

Előrehaladott esetekben az erek fala annyira meggyengülhet, hogy megreped, és vér szivárog az agyszövetbe. A CAA azonban nemcsak a stroke‑kockázat miatt jelent veszélyt: gyakran társul kognitív hanyatlással, és sok Alzheimer‑kóros betegben is kimutatható.

A mostani kutatás azt vizsgálta, milyen gyakran alakul ki demencia a CAA diagnózisa után, illetve hogyan befolyásolja ezt a stroke jelenléte vagy hiánya. A vizsgálat vezetője, Samuel S. Bruce, M.D., M.A., a Weill Cornell Medicine neurológusa: „Sok CAA‑s betegben kialakul demencia; azonban eddig nem álltak rendelkezésre egyértelmű, nagyléptékű becslések arról, milyen gyakran és milyen gyorsan zajlik ez a folyamat.” – idézi a Science Daily.

„Tanulmányunk egy nagy Medicare‑mintán számolta ki, hogy a CAA‑ban szenvedők nagyobb valószínűséggel kapnak új demenciadiagnózist, és tisztázni kívántuk, hogyan viszonyul egymáshoz a CAA és a stroke – külön és együtt – az új demenciaesetek tekintetében.”

A kutatók 1,9 millió, 65 év feletti Medicare‑ellátott egészségügyi adatait vizsgálták 2016 és 2022 között, és azt követték nyomon, mikor jelent meg először demencia a különböző egészségi állapotú csoportokban.

A CAA nagyobb kockázatot jelent, mint a stroke önmagában

A vizsgálat legfontosabb eredményei:

• A CAA‑s betegek 42%-ánál diagnosztizáltak demenciát öt éven belül, szemben a CAA‑val nem érintettek 10%-ával.
• Akiknél CAA és stroke is jelen volt, 4,5‑szer nagyobb eséllyel kaptak demenciadiagnózist, mint azok, akiknél egyik állapot sem állt fenn.
• Akiknél CAA volt, de stroke nem, 4,3‑szoros volt a kockázatnövekedés.
• Akik stroke‑on estek át CAA nélkül, 2,4‑szer nagyobb eséllyel kaptak demenciadiagnózist.

„Ami igazán feltűnő volt, hogy a CAA‑s, de stroke‑ot nem szenvedett betegek demenciakockázata hasonló volt a CAA‑s és stroke‑os betegek kockázatához, és mindkét csoportban nagyobb volt a növekedés, mint a csak stroke‑os résztvevőknél. Ez arra utal, hogy a stroke‑tól független mechanizmusok is kulcsszerepet játszanak a CAA‑val összefüggő demenciakockázatban.”

„Ezek az eredmények hangsúlyozzák, hogy a CAA diagnózisa után proaktívan kell szűrni a kognitív változásokat, és kezelni kell a kockázati tényezőket a további hanyatlás megelőzése érdekében.”

A szakértők szerint a kis erek betegségei kulcsfontosságúak

A kommentárt író Steven M. Greenberg, M.D., Ph.D., FAHA, a Harvard Orvosi Egyetem neurológusprofesszora: „Az agy kis ereinek betegségei jelentős mértékben hozzájárulnak a demenciához. Ez különösen igaz a CAA‑ra, amely gyakran fordul elő együtt az Alzheimer‑kórral, így egy erős kettős csapást mér. Tudjuk, hogy bármilyen stroke után van demenciakockázat, de ezek az eredmények még nagyobb kockázatot sugallnak a CAA‑s betegek számára.”

A kutatás korlátai és a következő lépések

A szerzők hangsúlyozták, hogy a vizsgálat adminisztratív diagnóziskódokra támaszkodott, nem részletes klinikai értékelésekre. „Ezek a kódok nem tökéletes helyettesítői a klinikai diagnózisnak, és előfordulhat félreosztályozás.”

A kutatásban nem álltak rendelkezésre képalkotó adatok sem, így a CAA és a stroke pontosabb megerősítése korlátozott volt. A kutatók szerint további, előretekintő vizsgálatokra van szükség, amik közvetlenül követik a betegeket, és egységes diagnosztikai módszereket alkalmaznak.