Egy több mint 10 ezer fő bevonásával készült európai kutatás arra jutott, hogy a magányos idősek memóriateljesítménye kezdetben gyengébb, ugyanakkor az évek során nem romlik gyorsabban, mint azoké, akik erősebb társas kapcsolatokkal rendelkeznek. A hét éven át tartó vizsgálat eredményei árnyalják azt az elterjedt feltételezést, miszerint a magány közvetlenül felgyorsítaná a kognitív hanyatlást vagy növelné a demencia kockázatát.

A szakmailag lektorált Aging & Mental Health folyóiratban közzétett elemzés az Európai Egészségügyi, Idősödési és Nyugdíjfelmérés adataira épült, amely 12 ország 65 és 94 év közötti, összesen 10 217 résztvevőjét követte nyomon 2012 és 2019 között. A kutatók kizárták azokat, akiknél korábban demenciát, köztük Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, valamint azokat is, akik mindennapi tevékenységeikben jelentős korlátozottsággal éltek.

Magasabb szintű magány

A vizsgálat kezdetén azok a résztvevők, akik magasabb szintű magányról számoltak be, alacsonyabb pontszámot értek el az azonnali és a késleltetett szófelidézési teszteken, ugyanakkor a követési időszak alatt memóriahanyatlásuk üteme nem tért el érdemben a kevésbé magányos csoportokétól. A teljes mintában megfigyelhető volt egy markánsabb teljesítménycsökkenés a harmadik és a hetedik év között, ami arra utal, hogy az életkor előrehaladtával általános romlás következik be, függetlenül a magány szintjétől.

A magányt a kutatók az egyedüllét szubjektív megélésével azonosították, amelyet három kérdés alapján mértek fel, nevezetesen hogy a résztvevők milyen gyakran érzik úgy, hogy hiányzik a társaság, hogy kimaradnak valamiből, illetve hogy elszigetelődnek másoktól.

A legmagasabb magányszint

A válaszok alapján alacsony, közepes és magas magányszintű csoportokat alakítottak ki, miközben olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a fizikai aktivitás, a társas részvétel, a depressziós tünetek, a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás.

A legmagasabb magányszintet a dél-európai országokban mérték, ahol a résztvevők 12 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, míg Közép- és Észak-Európában alacsonyabb arányokat regisztráltak.

A ScienceDaily szerint teljes mintában a résztvevők 8 százaléka számolt be magas fokú magányról, ők jellemzően idősebbek voltak, nagyobb arányban nők, emellett rosszabb általános egészségi állapotról és gyakoribb depresszióról, valamint krónikus betegségekről számoltak be.

A kutatócsoport vezetője, Dr. Luis Carlos Venegas-Sanabria, a kolumbiai Universidad del Rosario orvosi és egészségtudományi karának munkatársa hangsúlyozta, hogy „meglepő eredmény volt, hogy a magány jelentős hatással volt a memóriára, ugyanakkor nem befolyásolta a memória hanyatlásának ütemét az idő múlásával”. Hozzátette, „ez arra utal, hogy a magány inkább a memória kezdeti állapotában játszhat hangsúlyosabb szerepet, mint annak fokozatos romlásában”, valamint kiemelte, hogy „a vizsgálat rávilágít arra, mennyire fontos a magány kezelése az idősek kognitív teljesítményének összefüggésében”.

Bár a magányt és a társas izolációt gyakran a demencia kockázati tényezői között említik, a korábbi kutatások eredményei ellentmondásosak voltak, mivel egyes vizsgálatok gyorsabb hanyatlást találtak, míg mások nem mutattak ki egyértelmű kapcsolatot.