A támadás helyi idő szerint 07 óra 55 perckor kezdődött, amikor az első hullámban 50–150 japán repülőgép bombázta a kikötőt, a hadihajókat és a katonai létesítményeket. A második hullám 09:00 körül érkezett, és további egy órán át pusztította a bázist. A japán gépek romboló- és gyújtóbombákat vetettek be, melyek súlyos károkat okoztak a Csendes-óceáni Flotta egységeiben, amiről a BBC is megemlékezett.

A támadás következtében hat csatahajó elsüllyedt vagy súlyosan megsérült, további több mint száz hajó károsodott, és 164 amerikai repülőgépet semmisítettek meg. Az emberi veszteség is óriási volt: több mint 2400 amerikai katona és civil vesztette életét, köztük mintegy 1000 fő az USS Arizona fedélzetén, mely a kikötőben állva semmisült meg. A sebesültek száma meghaladta az 1100 főt.

Másnap Franklin D. Roosevelt elnök a Kongresszushoz intézett beszédében így fogalmazott: „December 7-e, 1941 – a gyalázat napjaként fog bevonulni a történelembe.” A beszéd után az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak, ezzel véget vetve addigi izolacionista politikájának. Néhány nappal később Németország és Olaszország is hadat üzent az Egyesült Államoknak, így az ország teljes mértékben belépett a második világháborúba.

A támadás előzményei

A támadás előzményei évek óta érlelődtek. Japán 1931-ben megszállta Mandzsúriát, majd 1937-től teljes háborút vívott Kínával. Az Egyesült Államok válaszul gazdasági szankciókat vezetett be, többek között olaj- és acélexport-tilalmat. 1940 szeptemberében Japán csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez Németországgal és Olaszországgal, ezzel hivatalosan is a tengelyhatalmak tagjává vált.

A szankciók és a kínai háborúban elszenvedett nehézségek miatt Japán vezetése úgy döntött, katonai erővel próbálja biztosítani a szükséges nyersanyagokat és stratégiai előnyöket.

A Pearl Harbor elleni támadás rövid távon japán győzelemnek számított, hiszen az amerikai flotta jelentős részét megbénította. Ugyanakkor stratégiai szempontból nem érte el célját: az amerikai repülőgép-hordozók nem tartózkodtak a kikötőben, így megmenekültek, és később döntő szerepet játszottak a Csendes-óceáni hadszíntéren.

Az Egyesült Államokban több vizsgálat is indult, amik feltárták a washingtoni és a hawaii parancsnokság közötti kommunikációs hiányosságokat. Ennek következtében leváltották Husband E. Kimmel admirálist és Walter C. Short altábornagyot, akik a helyi védelemért voltak felelősek.

Pearl Harbor nem egyszerűen katonai, hanem politikai fordulópont is volt: az addig megosztott amerikai közvélemény egységesen Roosevelt mögé állt, és támogatta a háborúba lépést. A támadás így végső soron hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok a második világháború egyik vezető hatalmává váljon.