A második világháború 1939. szeptember 1. és 1945. szeptember 2. között zajlott, és a történelem legpusztítóbb fegyveres konfliktusaként több tucat országot sodort magával, miközben minden korábbinál magasabb emberáldozatot követelt.

Az elmúlt évtizedekben számtalan film és televíziós produkció dolgozta fel az eseményeket, azonban ezek közül is kiemelkedik az HBO 2010-ben bemutatott tízrészes minisorozata, a The Pacific, ami közel 20 évvel a premierje után is a műfaj egyik legerősebb darabjának számít.

Még mindig nagyon erős

A sorozat 2010. március 14. és május 16. között került képernyőre, és az amerikai tengerészgyalogosok szemszögéből mutatja be a csendes-óceáni hadszíntér kegyetlen valóságát. A produkció a 2001-es Az elit alakulat szellemi örököseként született meg, ugyanakkor saját hangot talált azzal, hogy a nagyszabású csatajeleneteket személyes, intim történetvezetéssel ötvözte, és nem próbálta enyhíteni a háború brutalitását. Az alkotók hangsúlyt fektettek a történelmi hitelességre, miközben érzelmileg is mélyen bevonták a nézőt a szereplők sorsába.

Három tengerészgyalogosról szól

A történet középpontjában három tengerészgyalogos áll, Robert Leckie közlegény első osztályú katona, Eugene Sledge tizedes és John Basilone őrmester, akik az 1. tengerészgyalogos hadosztály különböző ezredeiben szolgáltak.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A Collider szerint eltérő társadalmi háttérrel és személyes motivációkkal érkeznek a frontra, útjaik mégis összefonódnak a háború legkeményebb ütközeteiben, köztük Guadalcanalnál, Cape Gloucesternél, Peleliun, Ivo Dzsimán és Okinaván, ahol a japán csapatok ellen harcoltak.

A Pearl Harbor elleni csapás

A cselekmény a Pearl Harbor elleni 1941. december 7-i támadást követő hetekben indul, majd Guadalcanal hadjáratával folytatódik, ami 1942 augusztusában vette kezdetét. Leckie indítékai kezdetben homályosak maradnak, Sledge ugyanakkor harcolni szeretne, ám szívzöreje miatt eleinte alkalmatlannak minősítik, míg Basilone és társai Chesty Puller parancsnoktól értesülnek arról, hogy a hadtest a Japán Birodalom ellen vonul hadba.

A sorozat nemcsak a frontvonal eseményeire koncentrál, hanem a bevonulás előtti csendes pillanatokra is, amikor egy családi vacsora vagy egy hazaküldött levél különös jelentőséget kap, és ezek az emberi mozzanatok még súlyosabbá teszik a későbbi veszteségeket.

A The Pacific más

Míg Az elit alakulat gyakran szinte lírai módon közelített a háborúhoz, addig a The Pacific sötétebb, már-már rémálomszerű atmoszférát teremt, amelyben a néző folyamatos feszültség alatt követi a szereplők megpróbáltatásait.

A különböző hadjáratok bemutatása rávilágít arra is, miért döntöttek úgy oly sokan, hogy önként jelentkeznek katonának, hiszen hazájuk szolgálata és családjuk büszkesége erős motivációt jelentett számukra, ugyanakkor a valóság sokszor felülírta a romantikus elképzeléseket.

A minisorozat alapját elsősorban Eugene Sledge With the Old Breed At Peleliu and Okinawa című visszaemlékezése és Robert Leckie Helmet for My Pillow című memoárja adta, emellett felhasználták Sledge China Marine című könyvét, valamint Chuck Tatum Red Blood, Black Sand című művét is, aki Basilone oldalán harcolt Ivo Dzsimán. Basilone, aki az öt héten át tartó ivo dzsimai csatában, 1945. február 19. és március 26. között vesztette életét, nem hagyott hátra írásos beszámolót saját élményeiről.

Nagy nevek dolgoztak a sorozaton

A sorozatot Bruce McKenna fejlesztette, aki vezető íróként, kutatóként és társ-vezető producerként is dolgozott a projekten, és korábban a Band of Brothers több epizódját is jegyezte. A produkció mögött olyan nevek álltak executive producerként, mint Steven Spielberg, Tom Hanks és Gary Goetzman, ami már önmagában is komoly szakmai hátteret biztosított a vállalkozásnak.

A The Pacific a bemutatását követően széles körű kritikai elismerést kapott látványvilága és kendőzetlen ábrázolásmódja miatt, bár egyes vélemények szerint narratívája széttartóbb volt, mint elődjéé. Ennek ellenére az HBO addigi legköltségesebb sorozataként 24 Emmy-jelölést gyűjtött be, és összesen nyolc díjat nyert, köztük a legjobb minisorozatnak járó elismerést is.