Zhang a közép-kínai Hunan tartomány egyik falujából származik, és mindössze 14 éves volt, amikor édesapjával együtt élőben nézett egy rakétaindítást. Ez az élmény gyújtotta lángra benne a rakéták iránti szenvedélyt, amely végül odáig vezetett, hogy 2025-ben felvételt nyert a Shenyang Repülési Egyetem űrmérnöki szakára, ami Kína egyik vezető repülő- és űripari felsőoktatási intézménye.

Zhangnak nem volt előzetes tudása a rakétatervezésről, ezért az internethez fordult. Rövid videómegosztó platformokon kezdett tanulni, ahol mások által készített DIY-rakétás videókból merített ötleteket. A Douyin – a TikTok kínai változata – 2023 novemberére már 4,7 millió tudományos kísérletekkel kapcsolatos videót tartalmazott, és csak a vízzel hajtott rakétákról szóló tartalmak száma nyolcszorosára nőtt abban az évben. Zhang tanára, Long Yanjiao kiemelte: „Az internet óriási segítséget jelentett Zhang számára, különösen annak fényében, hogy a vidéki iskola erőforrásai korlátozottak voltak.”

A fiú minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált, hogy fejlessze tudását. Nővére régi laptopját újrahasznosítva tudományos fórumokat böngészett, és saját kísérletekbe kezdett. Kezdetben a család sertésólából kapart ki nitrátot, amit cukorral és vízzel főzött össze üzemanyagként a konyhában. Amikor rájött, hogy a keverék szennyezett, az iskolában tanult szűrési módszereket alkalmazta, és műtrágyából állított elő tisztább hajtóanyagot. Kísérletezett PVC-csövekkel és cementtel is, hogy rakétahajtóműveket építsen, bár ezek a próbálkozások sikertelenek voltak.

Nem adta fel

Zhang azonban nem adta fel: megtanulta a 3D-modellezést és a tervezőszoftverek használatát, majd egy használt 3D nyomtatót vásárolt, amit részben újévi ajándékpénzből, részben osztálytársaitól kapott kölcsönből finanszírozott. Ezzel már képes volt saját rakétaalkatrészeket gyártani. 2023 júniusában, a születésnapján meghívta édesapját és osztálytársait, hogy tanúi legyenek első rakétaindításának. Bár az eső miatt az első kísérlet kudarcot vallott, másnap sikerült a kilövés – számolt be róla a South China Morning Post.

Több mint száz próbálkozás után Zhang négyféle hajtóművet, több egyfokozatú rakétát és egy kétfokozatú modellt is kifejlesztett, ami 400 méteres magasságot ért el. Iskolája is támogatta: 3500 jüan (kb. 166 ezer forint) támogatást kapott, társakat toboroztak mellé, és egy kalligráfia-oktatásra szánt termet alakítottak át számára műhelynek. Zhang ezt a helyiséget így jellemezte: „Ez a lelki otthonom.”

A fiú részben azzal is finanszírozta szenvedélyét, hogy egyes alkotásait intézményeknek adta el, a bevételből pedig visszafizette osztálytársai kölcsöneit. Tanára, Long Yanjiao, aki három évtizede tanít, így nyilatkozott: „A hobbi az ember legjobb tanára.”

Zhang családja mindvégig támogatta. Édesapja sofőrként dolgozik Hunan fővárosában, Changshában, édesanyja pedig egy másik városban vállal háztartási munkát. Apja szerint fia mindig is különbözött a többi gyerektől: míg másokat a videojátékok vonzottak, ő inkább a játékok szétszerelésével foglalkozott, hogy megértse működésüket.

Az egyetemre való felvétel után Zhang kijelentette, végső célja: „Egy igazi rakétát tervezni.” Egy online hozzászóló így fogalmazott: „A falusi gyerekek gyakran nehézségekkel szembesülnek, amikor a tudomány és technológia iránti érdeklődésüket szeretnék kibontakoztatni, különösen az iskolai erőforrások hiánya és a szülők aggodalmai miatt, hogy a pénz kárba vész, és nem a kötelességeikre figyelnek.” Egy másik megjegyzés szerint: „A mag, amelyet fiatalon elültetünk, nagy fává nőhet, ha megfelelően gondozzuk.”