A Magyar Kórházszövetség konferenciáján Pálosi Mihály, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főosztályvezetője részletes helyzetjelentést adott a magyarországi várólistákról, valamint az ezek csökkentését célzó programok eddigi eredményeiről.

Kiss Zsolt, a NEAK főigazgatója szerint a magánszolgáltatók bevonása nem nyújt tartós megoldást a helyzetre, ezért a jövőben szigorúbb ellenőrzések várhatóak az intézményi eltérések és a kontrolling adatok kapcsán. A Heves vármegyei pilotprogram alapján dolgoznak az újraképződő kórházi adósságok felszámolásán is.

A várólisták története – itt tartunk most

A várólisták rendszerezett nyomon követése 2010-ben kezdődött, s azóta 70 milliárd forintot fordítottak a problémák enyhítésére. Noha 2020-ig jelentős javulás volt tapasztalható, a koronavírus-járvány miatt egyes területeken ismét a kezdeti szintre csökkent az előrehaladás – mondta Pálosi Mihály. Jelenleg évente 60 millió orvos-beteg találkozás és 800 ezer műtét történik Magyarországon, ebből 240 ezerhez tartozik várólista. Körülbelül 27 ezren várakoznak több mint 60 napot egy-egy műtétre.

Az egyik leggyakoribb beavatkozás a szürkehályog-műtét, ami évente 95 ezer alkalommal zajlik, jelenleg azonban 4500 beteg szerepel a várólistán. Az első vizsgálattól a műtétig átlagosan 45 nap telik el, noha a háziorvosi beutalótól a szakorvosi vizsgálatig eltelt időt nem mérik.

Kritikus helyzet a protézisműtéteknél

A csípő- és térdprotézis-műtétek várólistái elfogadhatatlanul hosszúak: csípőprotézis esetén a 7 ezer várakozó közül valaki akár háromnegyed évet is várhat a beavatkozásra, míg a térdprotézis esetében 13 500 ember várakozik, és az eljárásra átlagosan egy évet (!) kell várni. Egyes régiók, például Nyugat-Dunántúl és Észak-Magyarország, még nehezebb helyzetben vannak. A gerincműtéteknél, melyek kevesebb beteget érintenek, a beavatkozás mindössze néhány speciális intézményben elérhető.

Pálosi Mihály szerint az intézmények nem használják ki teljes mértékben a rendelkezésre álló forrásokat. Idén szeptember végéig az intézményeknek kiosztott keret, mely például csípő- és térdprotézis-műtétekre szólt, kevesebb mint felét használták fel. Az operációkat elvégző orvosok számában is jelentős különbségek vannak: a műtétek 80 százalékát az orvosok 20 százaléka végzi, és mindössze 54 orvos felel az eljárások negyedéért.

Kiss Zsolt kijelentette, hogy a magánszolgáltatók szerepe nem jelenthet hosszú távú megoldást. Az ilyen műtétek költségei egy család számára 2–4 millió forintot is kitehetnek, ami sokak számára elérhetetlen. Az egészségügyi ellátórendszeren belül kell megoldást találni a várólisták csökkentésére.

A kórházi ágyak kihasználtsága történelmi mélyponton van: az aktív fekvőbeteg osztályokon az ágyak 9 százaléka szünetel, a krónikus osztályokon pedig hasonló a helyzet. A NEAK kiadásainak jelentős részét, 42 százalékát, az emelt bérek teszik ki. Kiss Zsolt hangsúlyozta, a bérelemek alapbérbe történő integrálása kiszámíthatóbbá tenné a rendszert.