Összeütközhet az Androméda-galaxis a Tejútrendszer fénylő csillaghalmazaival
Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolnunk, hiszen az esemény nem azonnal fog megtörténni, hanem több milliárd év múlva, viszont így is egészen érdekes az a felfedezés, amivel bebizonyították, hogy a legközelebbi galaxis bizony vészesen közelít felénk.
Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolnunk, hiszen az esemény nem azonnal fog megtörténni, hanem több milliárd év múlva, viszont így is egészen érdekes az a felfedezés, amivel bebizonyították, hogy a legközelebbi galaxis bizony vészesen közelít felénk.
A Hubble űrtávcső legutóbbi felvételeivel az asztronómusok az Androméda-köd körül található hatalmas glóriát vizsgálták, amiről kiderítették, hogy a jövőben összeütközhet a Tejútrendszer hasonló objektumaival.
A galaxisok általában csillagok millióit tartalmazó lapos lemezként tarkítják az univerzumot, azonban ez nem igazán pontos megfogalmazás, ugyanis a csillaghalmazok környéke óriási gömb formát ölt magára, amelyek gázzal és plazmával vannak megtelítve.
Ezek az alakzatok több százezer fényéves távolságokra nyúlnak ki a galaxisok középpontjából, az egyetlen probléma velük, hogy nagyon nehéz az azonosításuk, mivel az őket felépítő molekulák viszonylag kevés sugárzást bocsájtanak ki magukból.
Tanulmányozásukhoz a csillagászok a sokkal távolabbi objektumokból érkező szűrt fényeket elemzik, amihez legjobb forrásként a rendkívüli fényerősséggel rendelkező kvazárok szolgálnak, de annyira kevés van belőlük, hogy néha csak egy-két ilyen égitest helyezkedik el a vizsgálandó galaxis és a Földön lévő távcsövek között.
Az Androméda esetében igazán szerencsésnek érezhetik magukat a kutatók, mert nem kevesebb mint 43 kvazár segíti munkájukat a glória detektálásában. A Hubble Kozmikus Eredetvizsgáló Spektrográf (COS) készülékkel ezen kvazárokból származó ultraibolya sugárzást analizálhatják, ezáltal megfigyelhetik, miként nyeli el őket az Androméda-galaxis halója.
Az asztronómusok rájöttek, hogy a glóriának különleges, réteges struktúrája van – lényegében gázból álló, héjszerű képződmények süllyednek egymásba. Találtak hatalmas mennyiségben lebegő nehezebb elemi részecskéket is, amelyek a szupernóva-robbanások puskaporának számítanak.
„Rábukkantunk a belső héjra, ami nagyjából félmillió fényév kiterjedésű lehet, és sokkal bonyolultabb és dinamikusabb, mint azt először feltételeztük. A különbség valószínűleg a galaxis lemezében található szupernóvák aktivitásának köszönhető, melynek következtében közvetlenül érintett ez a belső réteg.”
magyarázta Nicolas Lehner, a kutatás vezetője.
A csillagászok rájöttek arra is, hogy a a külső héjak jóval távolabbra érnek el, mint azt előzőleg saccolták, a glória ugyanis egyes pontokon akár 2 millió fényév széles is lehet.
Az Androméda halója cseppet sem veszélytelen, mivel teljesen energiájával a Tejútrendszer glóriája felé tart. A két galaxis körülbelül négymilliárd év múlva ütközhet össze, a folyamatok pedig úgy tűnik, elkezdődhettek, habár még csupán a korai fázisban lehetünk.
Ne hagyd ki:
