Világos fématmoszférában pompázhatnak a Föld-szerű exobolygók
A forró szuperföldekként elhíresült bizarr exoplanéták csoportjának képviselői rendkívül fényes égitestekként tündökölnek az univerzum bizonyos pontjairól készült felvételeken.
A forró szuperföldekként elhíresült bizarr exoplanéták csoportjának képviselői rendkívül fényes égitestekként tündökölnek az univerzum bizonyos pontjairól készült felvételeken.
Mindez idáig úgy gondolták az asztronómusok, hogy óriási lávaóceánokról, esetleg üvegmezőkről verődhetnek vissza a fények a bolygók felszínéről, az MIT kutatócsapata azonban azt feltételezi, teljesen más forrásból eredeztethetőek ezen különleges jelenségek.
A The Astrophysical Journal tudományos lapban kedden megjelent tanulmányból kiderült, hogy a furcsa exobolygók azért lehetnek ennyire világosak, mert a fémekben gazdag légkörükben visszatükröződő felhőrétegek alakultak ki rajtuk.
A lávaóceánok hipotézisét szakmai körökben elfogadottnak tartották, ezt viszont egyetlen kísérleti bizonyítékkal sem tudták alátámasztani. Az MIT tudósai ezzel szemben megpróbálták a lehetetlent, és laboratóriumi körülmények között megépítették az exobolygók miniatűrjét, majd kőzeteket olvasztottak és megvizsgálták, mennyire lett fényes a láva és az üveg.
Rájöttek, hogy az eredmények alapján korántsem biztos, hogy forró magmatengerek lehetnek ezeknek az égitesteknek a felületén.
„Még rengeteg mindent meg kell értenünk ezekről a lávaóceánokkal tarkított planétákról. Eddig izzó kődaraboknak gondoltuk őket, de sokkal bonyolultabb folyamatok játszódhatnak le a felszínükön, melyek egészen egzotikus képet festenek a rajtuk uralkodó helyzetekről.”
mondta Zahra Essack, az MIT kutatócsapatának egyik tagja.
Kísérleteikkel még nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy valóban fématmoszféráról lehet-e szó, ennek ellenére könnyen elképzelhető, hogy a szuperföldek extrém fényességére a légkör szolgálhat magyarázattal.
„Nem vagyunk 100%-ig biztosak abban, miből tevődhetnek össze ezek a bolygók, de szűkítjük a paramétereinket, így a jövőben az új potenciális opciók felé irányíthatjuk a kutatásainkat.”
zárta gondolatait Essack.
Ne hagyd ki:
