Az a globális összefogás, mely az orosz-ukrán háború kezdete óta tart, valóban példátlan és tagadhatatlanul szükséges is, ám egyre több kézzelfogható bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a háború globálisan mélyíti a válságokat, ezzel együtt elszívja az eddig segélyezésre szánt pénzeket, miközben egyes termékek ára soha nem látott mértékben emelkedik.

Minden kormány és minden ország lakossága szorosan figyelemmel kíséri az orosz-ukrán háborút, ám emiatt egyre csak fokozódik a félelem, hogy a már korábban kialakult humanitárius válságok – melyek például Afganisztánt, Jement, vagy épp Afrikát sújtják – azonnali beavatkozás híján csak tovább fognak súlyosbodni. Soron kívül Dobrev Klára feltette a kérdést: Magyar Péter fél tőle?

Becslések szerint az afgán lakosság közel fele (!), vagyis 19 millió ember komoly élelmezési problémákkal küzd, e humanitárius válság pedig egyik pillanatról a másikra indult romlásnak, amikor az Egyesült Államok tavaly augusztusban, két évtizedes jelenlét után teljes mértékben kivonult Afganisztánból, majd a tálibok vették át az uralmat, akik a példátlan humanitárius válság kezelésére, valamint alapvetően a kormányzásra is alkalmatlanok, ráadásul további értelmetlen törvényekkel sújtják az így is sokat látott lakosságot.

Eközben Jemenben a lakosság közel kétharmada (!), szintén 19 millió ember számára bizonytalan az élelmezés, ami azért is aggasztó, mert az ország nagymértékben a segélyektől függ. Kenyában, Etiópiában és Szomáliában azonban még ennél is rosszabb a helyzet: közel 14 millió ember sodródott a konkrét éhhalál szélére.

Robert Mardini, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának főigazgatója aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy meglátása szerint egyre szembetűnőbb, hogy az orosz-ukrán háború miatt kevesebb figyelem jut az érintett országokra, a globális humanitárius finanszírozás ugyanis jelentősen visszaesett.

A visszaesés a számokban is megmutatkozik: a Vöröskereszt 2022-es humanitárius tevékenységeinek mindössze 42 százaléka finanszírozott, míg ez a szám a tavalyi évben 52 százalékos volt. Athena Rayburn, a Save the Children Afghanistan érdekvédelmi, kommunikációs és kampányigazgatója a tálibok hatalomátvételéről beszélt, s megosztotta, milyen az élet azóta, hogy az Egyesült Államok teljesen kivonult Afganisztánból.

Habár erről nem sokan beszélnek, mégis egy igen fontos tényező Afganisztán lakossága számára: miután kezdetét vette az orosz-ukrán háború, a kormányok az Afganisztánnak és más, humanitárius válság által sújtott országoknak szánt összegeket a költségvetésből átcsoportosították, hogy ezzel is segítsék Ukrajnát. Ezen a ponton pedig fontos megjegyezni, hogy a tálib hatalomátvétel óta be vannak fagyasztva az afgán tartalékok, magyarul senki sem segélyezi az országot, tekintettel arra, hogy a mai napig egyetlen kormány sem ismerte el a világon a tálib kormányt.

Áprilisban pedig olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint Németországban megkezdték az afgán menekültek kitelepítését szálláshelyeikről, hogy helyet csináljanak az érkező ukrán menekülteknek. Ez a hír a mi szemszögünkből érthetőnek tűnik, hiszen a szomszédban dúl háború, ám az afgán lakosság egyáltalán nem így éli meg: ha megnézzük, hogy az orosz-ukrán háború kezdetével milyen gyorsan lecsengett az afgán válság a közvéleményben, érthető az aggodalom az afgán lakosság részéről is.

A háború nem csupán a kormányok és a közvélemény figyelmét tereli el a világ többi részének válságairól, de globálisan súlyosbítja az egyébként is nagymértékű válságokat, elvonja a segélyeket, ezzel együtt pedig az élelmiszerárak drasztikus drágulását idézi elő. Daniel Maxwell élelmezésbiztonsági professzor szerint a háború főként azokra az országokra van rendkívül negatív hatással, melyek már eddig is küzdöttek a gabona drágulásával.

Jemenben például már 2015 óta tombol a konfliktus, miután az Öböl-menti országok szaúdi vezetésű koalíciója támadást indított a húszik ellen, az alapvetően is elszegényedett ország pedig már több mint 7 éve éhezik, emellett pedig betegségek ütötték fel a fejüket, melyek tovább tizedelik a lakosságot, míg az elszegényedés napról napra egyre több embert érint.

Egy jemeni segélymunkás riasztó tényekről számolt be: a legtöbb család már hónapok óta nem látott zöldségeket, vagy gyümölcsöket, hús pedig talán már egy éve nem kerülhetett a családi asztalra. Sukaina Sharafuddin legutóbb egy ötgyermekes anyával találkozott, s kihasználva az alkalmat meg is kérdezte tőle, hogy ilyen körülmények között mivel tudja etetni gyermekeit. Az anyuka megosztotta, a helyzet napról napra rosszabb, mostanra ugyanis élelem híján fűszerekkel forralt vizet kénytelen adni gyermekeinek.

Az élelmiszerhiány mellett azonban olyan alapvető szolgáltatásokhoz is szinte lehetetlen hozzáférni, mint az egészségügyi ellátás, s ha az ember még el is jut orvoshoz, a higiénia hiánya csak tovább ronthat a helyzeten. Habár az ENSZ márciusban közel 1,3 milliárd dollárnyi adományt gyűjtött össze egy konferencián, ez az összeg kevesebb mint egyharmada annak, melyre Jemennek szüksége lenne a válság enyhítésére.