Az exobolygók általában olyan égitestek, amelyek a Tejútrendszeren belül találhatóak, mégis több tíz vagy száz fényévnyi távolságra vannak tőlünk, így űrszondákkal gyakorlatilag megközelíthetetlenek.

A Messier 51 ezzel szemben egy sokkal messzebb húzódó galaxis, ami körülbelül 28 millió fényévre van tőlünk, így szinte asztronómiai csodával ér fel, hogy a csillagászoknak sikerült röntgensugarakkal regisztrálniuk egy bolygót a belsejében.

A Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Kutatóközpontjában dolgozó Rosane Di Stefano kapta lencsevégre a messzeségben lebegő égitestet, amely nem bukkant volna fel az objektíven, ha nem éppen a spirálgalaxis centrumában lévő neutroncsillagokra koncentrált volna – írta az Interesting Engineering magazin.

Az egyedi exobolygó méretében hasonlít a Szaturnuszhoz, arról azonban szinte semmit sem lehet tudni, pontosan milyen összetétellel és tulajdonságokkal rendelkezik, ezek megállapításához ugyanis már nem elegendőek a hagyományos mérőműszerek.

A planétán kívül egy bináris csillagrendszert is azonosítottak M51-ULS-1 néven, ami egy neutroncsillagból, valamint egy fekete lyukból áll, melyek egy, a Napnál mintegy 20-szor nagyobb méretű csillag körül keringenek.

Tudományos szempontból azért is fontos a felfedezés, mert eddig nem sokan hitték el, hogy lehetséges az anyagalaxisunkon kívülről exobolygókra utaló jeleket fogni, ez a mítosz azonban megdőlni látszik.