Fúziós meghajtóval ellátott rakétákkal 10 év alatt elérhetjük a Naprendszer peremét

A Popular Mechanics tudományos magazin tudósítása alapján az úgynevezett közvetlen fúziós meghajtó (DFD) elméletben 44 kilométer per másodperces, vagyis 158 400 km/h-ás végsebességre lehet képes, melynek révén alig tíz év alatt eljuthatnánk a Földről a Neptunuszra.

Miközben a hagyományos, elektromos meghajtású, napelemekkel működő űrszondákkal viszonylag gyorsan el tudjuk érni a Naprendszer különböző bolygóit, a Jupiteren túli utazás sokkal bonyolultabb feladatnak számít. Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

Ahhoz, hogy hosszú évtizedek helyett gyorsabban képesek lehessünk akár űrhajókkal is megközelíteni a távoli égitesteket, egy atommeghajtású rendszerre lesz majd szükségünk. A Princeton Plasma Physics Laboratory és a Princeton Satellite System közreműködésével készült DFD lényegében bármely űrszondát vagy űrhajót el tudja látni megfelelő energiával egy univerzumbéli repüléshez.

A rakétában lévő meghajtó első körben ionizálja a deutériumot, ezután egy erősen mágnesezett tartályba injektálja, végül az erőforrás belsejébe juttatja. A szerkezet belsejében lévő fúziós reakciók nyomán felforrósodik a hajtóanyag, majd berobban és tolóerőt generál.

A DFD tolóereje nagyjából akkora lehet, mint amilyet az elektromágneses, magas energiájú egységeknél prognosztizáltak korábban, viszont hozzájuk képest sokkal magasabb hatásfokkal rendelkezik, nem beszélve arról, hogy valamelyest biztonságosabb az alkalmazása.

Az ötlet egyelőre csupán koncepcióként hever a tervezőasztalon, azonban korántsem elképzelhetetlen, hogy a jövőben felhasználhatják a megoldást arra, hogy akár embereket juttassanak el a Naprendszer távoli bolygóira és holdjaira.