Üstököshöz hasonlító csóvával rendelkezik a Hold
Kizárólag speciális kamerákkal lehet azonosítani a Hold mögött húzódó hatalmas csóvát, amely a szabad szemmel láthatatlan részecskék kölcsönhatásai nyomán alakult ki.
Fotó: NASA 
A Földet is időnként elérő csóvák az 1990-es években történt felfedezésük óta lázban tartják a tudományos társadalmat, a The New York Times riportja alapján azonban úgy tűnik, a csillagászok végre megfejtették, honnan ered a rejtélyes jelenség.
A kutatásokból és megfigyelésekből kiderült, hogy a Hold sokkal aktívabb és dinamikusabb, mint azt korábban feltételezték, így nem csupán egy halott, szürke kőtömbről van szó, sokkal inkább egy élénk kozmikus égitestről.
A Bostoni Egyetem asztrofizikusai bebizonyították, hogy a csóva valójában töltéssel rendelkező nátriumionokból áll, amelyek periodikusan válnak le a Holdról, az energiájukat pedig a Napból kiáramló fotonok biztosítják.
Bolygónk hűséges követőjének csóvája nem a Föld, hanem a Nap körül kering, ezért a mi perspektívánkból egyenes vonalnak látszódik. Néha ezen sugáráram útjában találhatjuk magunkat, amit a Föld gravitációja egy keskeny nyalábba összpontosít, amely később továbbhalad bolygónk mögött.
Jeffrey Baumgardner asztronómus a lap kérdésére, miszerint az új felfedezésnek van-e gyakorlati haszna, egyszerűen azt válaszolta, hogy valószínűleg nincs.
Mindez viszont nem jelenti azt, hogy el kellene feledniük a további célzott kutatásokat, hiszen a folyamatos vizsgálatokkal értékes információkat gyűjthetnek be a Holdról, amely a 2020-as években a NASA egyik fő célpontja lesz, hiszen még ebben az évtizedben újból ember léphet az égitest felszínére.
