Az első fekete lyukat 1964-ben fedezték fel, miután az új-mexikói White Sands Missile Range bázisról kilőttek egy pár Geiger–Müller-számlálót egy rakéta fedélzetén a világűrbe.

A szenzorokkal gammasugárzást detektáltak, melyek a Hattyú csillagkép felől érkeztek, az elkövetkező évtizedekben elvégzett kutatások során pedig rájöttek, hogy valójában nem egy csillag, hanem a Cygnus X-1 névre keresztelt fekete lyuk emittálja magából a sugarakat.

Az ICRA legutóbbi tanulmánya a Very Long Baseline Array nevű obszervatórium megfigyelésein alapul, amely összesen tíz különböző amerikai rádióteleszkópból áll. A jelek kombinációjával egy óriási, sokkal erősebb távcsövet hoztak létre, melyet hat napon át a Cygnus X-1 objektumra szegeztek.

A közel egy hétig tartó vizsgálatokat később összevetették a tíz évvel ezelőtti, 2011-es eredményekkel, majd a csillagászok kiszámították a fekete lyuk pontos méreteit, valamint a Földtől való távolságát.

Kiderült, hogy a Cygnus X-1 jóval messzebb helyezkedik el bolygónktól, mint azt korábban feltételezték, mégpedig 7 240 fényévre a korábban meghatározott 6 100 fényévhez képest. Az új becslések szerint végül meg tudták állapítani a fekete lyuk tömegét is, amit a csillagok tömegvesztésének kalkulációjával sikerült nagyjából belőniük.

„A Cygnus X-1 egy, a Napnál 60-szor nagyobb csillagként kezdhette életét, ami több tízezer évvel ezelőtt robbant fel és omlott össze. Az új megfigyelések alapján a fekete lyuk hússzor nagyobb tömeggel rendelkezik, mint bolygórendszerünk központi csillaga, ami 50 százalékkal nagyobb érték, mint amit korábban mértünk” – magyarázta Ilya Mandel, a Monash Egyetem professzora.