5 koronavírusos tünet, amelyeket senki sem szeretne átélni

Habár rengeteget hallottunk már a COVID-19 fertőzésre utaló klasszikus jelekről, van néhány szimptóma, amelyek a kellemetlenségen felül akár hosszú hónapokig tartó szenvedéssel járhatnak.

Hazánkban egyre jobban berobbant a második hullám, ami főként annak köszönhető, hogy a COVID-19 kórokozója már a közösségekben terjed, és a fiatal korosztályon kívül már az idősebb generáció képviselői is könnyűszerrel elkaphatják a ragályos vírust. Soron kívül Végre rájöttek a tudósok, honnan származhat a Föld körül keringő „minihold”

Az egészségügyi hatóságok nem győzik elégszer hangsúlyozni a maszkviselés, a védőtávolság, a kézmosás és a fertőtlenítés fontosságát – ezekkel a módszerekkel tudjuk csak csökkenteni a fertőzésveszélyt egészen addig, amíg nem áll rendelkezésünkre egy hatásos és biztonságos vakcina.

Igaz, hogy a koronavírus-betegek nagy része tünetmentes, azonban a tüneteket mutató személyeknél sokszor két-három hónapig elhúzódhatnak a különféle utóhatások, legyen szó légszomjról, száraz köhögésről, visszatérő mentális zavarokról vagy fáradtságról.

A koronavírus tünetek szempontjából nem válogat, mivel ugyanúgy kialakulhatnak a hosszan tartó szimptómák az idősebbeknél, mint az egészséges, aktív életmódot folytató fiatalabb felnőtteknél.

Hogy jobban tisztában legyünk a koronavírus-fertőzés hosszú távú kockázataival, összegyűjtöttünk öt olyan tünetet, amelyek leggyakrabban előfordultak az elhúzódó panaszokkal küszködő pácienseknél, és amiket egészen biztosan nem szeretnénk saját magunkon tapasztalni.

Vissza-visszatérő kellemetlen tünetek

A hosszan tartó COVID-19 betegek nem véletlenül nevezték el némi iróniával élve „koronavírus-hullámvasútnak” a tünetegyütteseiket, ugyanis vannak, akik több tucatnyi panaszt észlelnek több mint fél évvel a diagnózis után is.

Gyakran számolnak be arról a páciensek, hogy egyik pillanatban még jól érzik magukat, majd néhány perc elteltével hirtelen visszaromlik az állapotuk. Ahogyan változnak a napok, úgy változnak a tünetek is, néha akkora a visszaesés, hogy nehezen tudják elhagyni az ágyukat.

Agyköd

Az agyblokként is elhíresült állapot fennállása esetén a tudat zavarttá válik, a koncentrációképesség jelentősen csökken, mindez olyan érzést idézhet elő, mintha a külvilágot egy homályos ablaküvegen keresztül szemlélnénk.

Az egyik amerikai koronavírus-túlélő komolyabb panaszok nélkül átvészelte a fertőzést, majd hét hónappal a diagnózis után azt vette észre, hogy az agya nem úgy működik, ahogy kellene, a gondolatai összemosódtak, sokszor nem bírt összpontosítani az elvégzendő feladataira.

Mellkasi fájdalmak

Talán az egyik legfélelmetesebb tünet lehet, ha valakinek szorít a mellkasa, hiszen ez a szimptóma súlyos, akár életveszélyes elváltozásokra, úgymint szívrohamra vagy anginára is utalhat.

Korábbi tapasztalatok alapján kiderítették, hogy bordaközi ideggyulladás is felléphet a koronavírusos betegeknél, melynek fő tünete a szúró mellkasi fájdalom, ami kisugározhat a hátba is – pont úgy, mint a szívinfarktusnál.

Fáradtság

A fáradékonyság a koronavírus fő tüneteinek egyike, amelyet szinte mindenki érzékelt magán, viszont az elhúzódó szimptómákkal küzdő páciensek esetében jóval markánsabban jött elő ez az állapot.

Vannak, akik néhány percnyi séta után úgy érezték, hogy nem bírnak tovább mozogni, és napokra kidőltek, mások hetekig fel sem tudtak kelni az ágyukból. A levertség fő oka, hogy gyulladás közben az immunrendszer a kórokozó eltávolításán ügyködik, ezért a szív nem ver úgy, ahogyan azelőtt, ezáltal a fizikai megterhelés is sokkal megerőltetettebbé válik.

Poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma (POTS)

A poszturális ortosztatikus tachycardia szindróma lényege, hogy hirtelen helyzetváltozáskor – például lefekvéskor vagy felálláskor – szélsőségesen megemelkedik a pulzusszám, közben csökken az agy és/vagy szív vérellátása. Ennek eszméletvesztés, súlyosabb esetben szívleállás is lehet a következménye.

A POTS sokszor rejtve marad, azonban egyre több, főként fiatalabb nő észlelte, hogy öt-hat hónappal a COVID-19 diagnózisa után szinte a semmiből jelentkeztek náluk a szindróma jellegzetes tünetei, amelyeket először nem tudtak mire vélni. A POTS sajnos nem gyógyítható, de sikeresen kezelhető, így elkerülhető az életveszélyes szövődmények kialakulása.