Zoom-fáradtság a neve a távmunka során jelentkező új online tünetegyüttesnek
Egy kaliforniai kutatók által elvégzett tanulmány során megerősítették, hogy az otthoni munka és távoktatás levertséghez, depresszióhoz vezethet, amelyek fő katalizátora nem más, mint az unalom.
A Stanford Egyetem tudósai a Technology, Mind, and Behavior tudományos folyóiratban közzétett kutatásukban a videókonferenciák az emberek mentális és érzelmi egészségére kifejetett hatását elemezték és rájöttek, hogy a túlságosan hosszan tartó online megbeszélések úgynevezett Zoom-fáradtsághoz vezetnek.
A Zoom egy népszerű videómegosztó platform, melynek segítségével élőben társaloghatunk barátainkkal, munkatársainkkal és diáktársainkkal; az oktatási intézmények és vállalatok nagy része ezen a felületen folytatja mindennapi tevékenységét a pandémia alatt.
A Zoom-fáradtságot az állandó szemfáradtsággal, a kognitív megterheléssel, valamint az egymásra történő hosszú bámulással és unalommal, illetve az értekezések közbeni mozgás hiányával hozták összefüggésbe.
„A videókonferenciák tökéletes módszernek számítanak a távolsági kommunikáció szempontjából, ez viszont nem jelenti azt, hogy pusztán muszájból kellene használnunk egyetlen alkalmazást” – magyarázta Jeremy Vailenson, a Stanford Virtuális Humán Interakciók Laboratóriumának igazgatója.
A tünetek és a fáradtság elkerülése végett sok hasznos dolgot tehetünk, például lekicsinyíthetjük a Zoom app ablakát, ezáltal minimalizálhatjuk a szemkontaktusokat, illetve letilthatjuk a kameránkat, hogy mások ne lássanak, csak halljanak minket.
További megoldás, ha messzebb helyezzük el testünktől a kamerát, így bármikor felállhatunk és mozoghatunk egyet, ha már elzsibbadtak a végtagjaink vagy csak egyszerűen álmosnak érezzük magunkat. A Zoom-betegség és unalom megelőzése céljából időnként némi viccel is felpezsdíthetjük a beszélgetéseket, bár a macskafiltereket és az egyéb értelmetlenségeket nem árt mellőzni.
