A gyors rádiókitörések nevükből adódóan az univerzum mélyéről érkező, mindössze ezredmásodpercig tartó, energikus rádiójelek kitöréseiként értelmezhetőek. Több ezer FRB-t észleltek azóta, hogy 2007-ben először sikerült azonosítani őket – némelyikük egyszeri esemény, mások pedig véletlenszerűen vagy kiszámítható ritmusban ismétlődnek.

2020 januárjában egy ismétlődő jelet észleltek a Nagy Medve csillagképben, amit később tüzetesebben kivizsgáltak az EVN megfigyelőhálózat 12 antennájának segítségével, és kimutatták, hogy az FRB a Földtől mintegy 12 millió fényévre található Messier 81 spirálgalaxis széléig követhető.

A szóban forgó jel az ősi csillagok egyik sűrű csoportosulásából, egy úgynevezett globuláris clusterből érkezett, ami meglepő, hiszen a legtöbb FRB-t általában olyan régiókban találták, ahol a csillagok sokkal fiatalabbak – olvasható a Max Planck Intézet beszámolójában.

Asztronómusok szerint a rádiókitörések hátterében a magnetárok állhatnak, melyek olyan csillagtípusok, amik hatalmas szupernóva-robbanás után maradtak fenn, és folyamatosan sugároznak az univerzum minden irányába.

Közelebbről megvizsgálva a jelenséget a kutatók feltárták, hogy egy fehér törpéből alakulhatott ki az ominózus magnetár, amit eddig csak elméletben írtak le, nem mellesleg nanoszekundumig tartó FRB-ket is detektáltak, amelyek szintén rengeteg furcsaságot rejtenek magukban.

Ez arra utal, hogy a rádiókitörésekért felelős objektumok rendkívül parányiak is lehetnek, mely alapján elképzelhetőnek tartják, hogy csupán 10-20 méteres átmérővel rendelkeznek, így a világegyetem legapróbb csillagaiból származhatnak.