Az Egyesült Államok június 6-án légicsapást mért iráni parti radarállomásokra a Hormuzi-szoros térségében, miután az amerikai hadsereg közlése szerint iráni drónokat lőtt le, amik a stratégiai fontosságú tengeri útvonal felé tartottak, és ezzel újabb veszélyes szakaszába lépett a három hónapja tartó fegyveres konfliktus.

Az amerikai Központi Parancsnokság közösségi oldalán azt közölte, a Goruk és a Kesm-sziget közelében található megfigyelő létesítményeket semmisítették meg, miután négy iráni drónt észleltek, melyek egy amerikai tisztviselő szerint a térségben haladó kereskedelmi hajóforgalmat vehették célba.

A washingtoni vezetés lépése azonban azonnali reakciót váltott ki Teheránból, ahol a külügyminisztérium azt állította, hogy az USA megsértette az április 8-án kötött tűzszüneti megállapodást, és a „jogellenes cselekmények” következményeiért Washingtont terheli a felelősség.

Az Iráni Forradalmi Gárda reakciója

Az Iráni Forradalmi Gárda válaszul bejelentette, hogy amerikai támaszpontokat támadott Kuvaitban és Bahreinben, valamint tüzet nyitott négy tartályhajóra, amelyek engedély nélkül próbáltak áthaladni a szoroson. Kuvait hadserege közölte, hogy hét, lakott területek felett áthaladó ballisztikus rakétát észleltek és elfogtak, amelyek anyagi károkat okoztak, de személyi sérülés nem történt, miközben Bahreinben légvédelmi szirénák figyelmeztették a lakosságot az óvóhelyek felkeresésére.

Teherán később azt állította, hogy mindkét országban sikeresen célba vett amerikai létesítményeket, ugyanakkor az amerikai hadsereg szerint hat rakétát elfogtak, egy pedig nem érte el a kijelölt célpontot. A kölcsönös csapások tovább rontják az esélyét annak az ideiglenes megállapodásnak, amelyről a felek közvetett tárgyalásokat folytatnak, és amely a harcok felfüggesztését célozná, miközben az iráni nukleáris program kérdését későbbi egyeztetésekre halasztanák.

Még mindig nincs megállapodás

Irán a tárgyalások során többek között hozzáférést követel a befagyasztott olajbevételekhez, mentességet az exportot sújtó szankciók alól, a kikötőit érintő amerikai blokád feloldását, valamint nagyobb ellenőrzést a Hormuzi-szoros felett, amelyen a háború előtt a globális olajszállítmány mintegy ötöde haladt át, ám Teherán az elmúlt hónapokban gyakorlatilag korlátozta az áthaladást. A konfliktus jelentősen megemelte az olajárakat, és fennakadásokat okozott más termékek, köztük humanitárius segélyszállítmányok ellátási láncaiban is.

A diplomáciai erőfeszítések részeként június 6-án Teheránba érkezett Mohszin Nakvi pakisztáni belügyminiszter, aki az iráni vezetőkkel, köztük Abbász Aragcsi külügyminiszterrel tárgyalt, és a beszámolók szerint „különleges levelet” vitt országa hadseregének vezetőjétől és miniszterelnökétől Mojtaba Hamenei legfelsőbb vezetőnek. Pakisztán közvetítő szerepet vállalt a felek között, miközben Washington és Teherán álláspontja számos kulcskérdésben továbbra is távol áll egymástól – írja a Straits Times.

Trump már belföldön is nyomás alá került

Donald Trump amerikai elnök belpolitikai nyomás alatt áll az emelkedő üzemanyagárak miatt, és az NBC-nek adott interjújában azt mondta, hogy bár az iráni drón- és rakétagyártó létesítmények többségét megsemmisítették, Teherán még mindig jelentős arzenállal rendelkezik. „Van még néhány rakétájuk, van néhány drónjuk. Százalékosan talán 21–22 százalék maradt a rakétáikból. Ez sok rakéta, de nem annyi, mint amikor először támadtunk” – fogalmazott, majd arra a kérdésre, miért nem hajlanak inkább megállapodásra az iráni vezetők, úgy válaszolt: „Mert erősek. Büszkék. Vannak dolgok, amelyeket sosem gondolták volna, hogy meg kell tenniük, de nem lesz választásuk, és ehhez idő kell.”

A feszültséget tovább növeli a párhuzamos libanoni konfliktus, ahol az izraeli hadsereg június 6-án csapást mért egy katonai járműre Dél-Libanonban, amelyben két tiszt és egy katona életét vesztette, miközben Izrael közölte, hogy vizsgálja az eset körülményeit.

Irán a Hezbollahhal kötendő esetleges libanoni tűzszünetet a Washingtonnal folytatott béketárgyalások előfeltételévé tette, noha az Egyesült Államok és a libanoni vezetés ragaszkodik ahhoz, hogy a két folyamatot külön kezeljék.