Ez az időtartam 7,32 órának felel meg, és a vizsgálat szerint ennél kevesebb vagy több alvás egyaránt kedvezőtlenül befolyásolhatja az inzulinrezisztencia mértékét.

Az Egyesült Királyságban jelenleg 5,8 millió ember él cukorbetegséggel, közülük az esetek 90 százaléka 2-es típusú diabétesz, és további 1,3 millió emberről feltételezik, hogy diagnózis nélkül hordozza a betegséget.

Rengetegen vannak kockázati csoportban

Emellett 6,3 millió brit van kockázati csoportban. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának egyik kulcstényezője az inzulinrezisztencia, vagyis az az állapot, amikor a szervezet nem tudja megfelelően felhasználni az inzulint, ezért a vércukorszint tartósan magas marad.

A szóban forgó tanulmányt a British Medical Journal Open Diabetes Research & Care folyóiratban publikálták, és 23 475 amerikai adatait elemezték. A kutatók az alvásidőt, valamint az úgynevezett becsült glükóz-diszpozíciós rátát (eDGR) követték nyomon, amely az inzulinrezisztencia szintjére utal.

Az eDGR kiszámításához az éhomi vércukorszintet, a derékkörfogatot és a vérnyomást vették figyelembe, mert ezek együttesen jelzik, milyen hatékonyan dolgozza fel a szervezet a glükózt.

Az adatok beszédesek

Az eredmények szerint mind a 7 óra 19 percnél rövidebb, mind az ennél hosszabb alvás rontotta az inzulinérzékenységet, ami hosszú távon növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét.

A Metro szerint a kutatás arra is kitért, hogy a hétvégi „alvás-bepótlás” nem mindenkinek jelent megoldást. A résztvevők 48 százaléka aludt többet szombaton vagy vasárnap, ám ez a többlet csak bizonyos csoportoknál bizonyult előnyösnek.

Azoknál, akik hétköznap kevesebbet aludtak az optimális 7,32 óránál, a hétvégi plusz egy-két óra alvás magasabb eDGR-értékkel járt, ami alacsonyabb inzulinrezisztenciát és ezáltal kisebb diabéteszkockázatot jelentett. Ugyanakkor azok, akik hét közben elérték a 7,32 órát, de hétvégén ehhez képest legalább két órával többet aludtak, alacsonyabb eDGR-értéket mutattak, vagyis náluk nőtt az inzulinrezisztencia esélye.

A plusz alvás

A kutatók így fogalmaztak: „[A plusz alvás] csak mértékkel és kifejezetten a hétköznapi alváshiánnyal küzdők számára előnyös, míg káros lehet azok számára, akik már eleve eleget alszanak.”

Ugyanakkor egy 2024-es vizsgálat más megközelítésből vizsgálta a kérdést, és arra jutott, hogy azok, akik hétvégén a legtöbb plusz alvást iktatták be, 19 százalékkal csökkentették a szívroham vagy a stroke kockázatát.

A kutatók szerint a hétvégi alváspótlás összefüggésben áll a szívbetegségek alacsonyabb előfordulásával, különösen az alváshiányos emberek körében, ami arra utal, hogy az extra egy óra szombaton vagy vasárnap nem feltétlenül ördögtől való – a kulcs inkább az egyéni alvási mintázatban rejlik.

A jobb alvásminőség érdekében Nicola Elliott wellness-szakértő – aki közel húsz éve dolgozik a jólléti iparágban – egy úgynevezett 3-2-1 szabályt dolgozott ki. Állítása szerint ez segíthet elérni a „kritikus” 7 óra 19 perc 12 másodpercet.

A módszer lényege, hogy lefekvés előtt három órával be kell fejezni az étel- és italfogyasztást – az alkohol is tiltólistára kerül, bár a víz és a nem élénkítő hatású gyógytea megengedett. Két órával lefekvés előtt kerülni kell a megerőltető testmozgást, egy órával korábban pedig ki kell kapcsolni a képernyőket, és le kell halkítani a fényeket.

A vércukorszint stabilizálása

A szakértő szerint ezek a lépések stabilizálják a vércukorszintet, csökkentik az edzés okozta agyi aktivitást fokozó endorfinhatást, valamint mérséklik a képernyők fényének ébrenlétet jelző hatását, így az elalvás természetesebbé és zavartalanabbá válhat.

A fenti összefüggések alapján tehát nem csupán az számít, mennyit alszunk, hanem az is, mennyire következetes az alvási ritmusunk, és hogy a hétvégi plusz órákat valódi hiány pótlására vagy felesleges ráadásként iktatjuk be – a különbség pedig hosszú távon az anyagcserénk egészségében is megmutatkozhat.