Néhány nappal azelőtt, hogy a kutatók sikeresen rátaláltak volna eredeti célpontjukra, az óceán mélyén rostokló hajóroncsra, pár kilométerrel eltévesztették az irányt, ám erőfesztéseik így sem voltak hiábavalóak, mivel egy sokkal elképesztőbb dologra bukkantak.

A Nyugat-Ausztráliai Egyetem professzora, Alan Jamieson tengerkutató elkérte az expedíció során készült felvételeket, amelyet a 6 200 méter mélyen fekvő Fülöp-szigeteki árokról lőttek, majd kielemezte a rajtuk szereplő élőlényeket, és rátalált egy különleges lábasfejűre, ami eddig rejtve volt a biológusok előtt.

A fekete színű tintahalat a Marine Biology című folyóiratban közzétett tanulmányban publikálták először, a szakértői elbírálás után pedig elküldték az anyagokat a Smithsonian Intézet zoológusainak, akik alátámasztották Jamieson feltételezéseit, és kinevezeték új fajnak a Magnapinnidae családjába tartozó létformát.

Ezek a tintahalak azért furcsák, mert karjukat széttárva, hosszú, spagettiszerű nyúlványokként sodródnak a vízben, miközben a fonalakon megjelenő, mikroszkopikus méretű szívóapparátusok segítségével táplálkoznak, így gyakorlatilag kettő az egyben funkció töltenek be ezen különleges csápjaik.