Teljesen más éghajlat alakulhat ki az Arktiszon a globális felmelegedés hatására
Az északi sarkkörön túl elterülő jéggel borított régió az elmúlt időkben radikális változásokon ment keresztül, a legújabb tanulmány szerint már új klíma jött létre ebben a térségben, a jövőben pedig sokkal súlyosabb következményei lehetnek az ott tapasztalható olvadásnak.
Az északi sarkkörön túl elterülő jéggel borított régió az elmúlt időkben radikális változásokon ment keresztül, a legújabb tanulmány szerint már új klíma jött létre ebben a térségben, a jövőben pedig sokkal súlyosabb következményei lehetnek az ott tapasztalható olvadásnak.
Az arktiszi időjárási körülmények évről évre változtak, néha hidegebb, máskor melegebb hónapok követték egymást, egyre gyakoribbakká váltak az esőzések, és visszaszorultak a havazások. Az idei év azonban teljesen más – kutatók ugyanis bebizonyították, hogy olyan mértékben melegedett fel az északi jégréteg, ami már nem tudható be a természetes ingadozásoknak.
Laura Landrum, a Nemzeti Légkörkutató Központ (NCAR) professzora és a legújabb tanulmány főszerzője a hivatalos közleményben elmondta,
„A változás mértéke jelentős – a múltbéli mintákra tovább nem alapozhatunk, mivel az Arktisz egy teljesen eltérő éghajlatba lépett ahhoz képest, mint amit a környékén pár évtizede megfigyelhettünk.”
Landrum és kollégái kiderítették, hogy a jeges-tengeri jégmezők akkora mértékben olvadtak meg az elmúlt években, hogy még egy 20. század közepi hideg nyári időszak után sem tudna visszaállni az eredeti állapot – tudhattuk meg a Nature Climate Change tudományos lapban közzétett tanulmányból.
A jelenlegi klíma számítógépes szimulációi és elemzései során rájöttek, hogy a régi arktiszi éghajlatot elfelejthetjük, helyette egy merőben új éghajlattal kell számolni, ami a régió faunáját szintén befolyásolhatja. Ha a szén-dioxid kibocsájtás a legrosszabb forgatókönyvek szerint folytatódik, képtelenség lesz visszafordítani a negatív hatásokat.
Landrum a világ legjobb klímamodelljeit használta fel, amelyeket nemzetközi kutatási projektekben már számtalanszor alkalmaztak, ezáltal statisztikailag a legtökéletesebb képet tudta megalkotni az arktiszi klímáról, figyelembe véve az éves variabilitást és az esetleges fluktuációkat.
Elsősorban alátámasztották a korábban létrehozott modellek hitelességét, egyszóval megállapították, hogy a jövőbeni előrejelzésekhez is támpontként szolgálhatnak ezek az adatsorok. Másodsorban a tudósok statisztikai technikákat igénybe véve próbálták meghatározni, mikor léphette túl a klímaváltozás a természetes variabilitás küszöbértékét.
Mindezek után kimutatták, hogy az Arktiszon valóban új éghajlati viszonyok jöttek létre, amit bizonyítani tudtak a szóban forgó modellek segítségével. Landrum és társai felfedezték azt is, hogy az Északi-sark közelében lévő jégréteg az elkövetkező néhány évtizedben jégmentessé válhat.
Ha a jelenlegi gázemissziós adatokkal kalkulálunk, akkor az Arktisz jégmezői az évszázad végére 3-10 hónapon keresztül teljesen elolvadhatnak, az óceánok feletti éghajlat pedig nagyjából a 2050-es évekre alakulhat át. Nemcsak az olvadási, hanem az esős időszakok is tovább tarthatnak – az éppen aktuális szén-dioxid kibocsájtás mellett 2100-ra 60-90 nappal meghosszabbodhatnak a csapadékos periódusok.
