Sokkal idősebb a Tejútrendszer, mint korábban gondolták

Galaxisunk összesen négy részre osztható: egy vékony korongra, ami a Naprendszert és a legtöbb csillagot tartalmazza; valamint egy sokkal ritkább, egy nagyobb méretű és egy idősebb vastag korongra.

Ezen komponensek történetének rekonstruálásához a németországi Heidelbergben található Max Planck Csillagászati Intézet asztronómusai a Tejútrendszerben lévő csillagok egy speciális típusát vizsgálták, amelyet szubóriásoknak neveznek. Soron kívül Változékony idő vár ránk pénteken, havas esőre is van kilátás

A szubóriások olyan csillagok, amiket a normál életciklusuk és a vörös óriássá való átalakulási fázisuk, vagyis a magfúzió leállása között sikerült lencsevégre kapni – ekkor kezdődik meg az extrém tágulás.

Mivel a csillagok életének szubóriás fázisa csak néhány millió évig tart, fejlődésük számítógépes modelljeivel nyomon lehet követni a folyamatot, nem mellesleg össze lehet hasonlítani kémiai összetételüket, ezáltal meghatározható a pontos koruk is.

Kutatók az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia missziójának és a kínai Large Sky Area Multi-Object Fiber Spectroscopic Telescope (LAMOST) űrtávcső adatai alapján határozták meg a Tejútrendszerben fellelhető 250 ezer szubóriás valódi korát – olvasható az ESA közleményében.

Az adatokból megtudhattuk, hogy a Tejútrendszer történetében a csillagkeletkezés két különböző hullámban zajlott. Az első, ami a vastag koronghoz kapcsolódik, mindössze 800 millió évvel az ősrobbanás után, mintegy 13 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, 2 milliárd évvel később pedig felgyorsult, amikor a születő galaxis összeütközött egy másikkal, amit a szakemberek csak Gaia-Sausage-Enceladusnak neveznek.

Ez az ütközés tölthette meg csillagokkal a vastag korongot, valamint az egész Tejútrendszert körülvevő csillaghálót, viszont további 5-6 milliárd évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a vékony korongban, a genezis következő nagy hullámában a Nap is kialakuljon.