Szoboszlai Dominik: „utálom, amikor nem játszhatok, sokszor veszekedtem az orvosokkal”
A magyar klasszis egy exkluzív interjúban mesélt arról, milyen az élet Liverpoolban.
Mint ismert, sérülése miatt biztosan nem lép pályára a Chelsea elleni Ligakupa-döntőn Szoboszlai Dominik, ám a Match4 stábja Liverpoolban találkozott a játékossal, aki egy exkluzív interjú keretében számos részletet osztott meg életéről. Sérülése kapcsán elmondta, ha rajta múlna, játszana a Ligakupa-döntőn, „de elővigyázatosak a csapatnál és gondolnak a jövőre, nem kockáztatják meg a játékomat a Chelsea ellen”.
Azt is elárulta, hogy egyáltalán nem olyan az élete, mint egy átlagemberé: nem igazán van emberek között, s szinte csak az edzőközpont és a háza között ingázik. A folyamatos meccsek miatt pedig nem is igazán fér bele az idejébe túl sok program, legfeljebb egy bevásárlás, vagy ruhanézés. A magyar klasszis kiemelte:
A játékos megosztotta, amikor Liverpoolba igazolt, nem engedték meg neki, hogy a belvárosban lakjon, hiszen pontosan tudják, hogy az ajtó előtt várnák a szurkolók. Szoboszlai a nyáron legkevesebb 20 házat nézett meg, de egyik sem volt az igazi, így jelenleg Manchester mellett lakik, ami abból a szempontból nem túl előnyös, hogy 45 percet kell ingáznia az edzőközpontig.
A sérülés és a búcsú Klopptól
Csapattársaival nem gyakran jár össze, mivel mindenkinek ott a családja, ugyanakkor azt megjegyezte, hogy „ha valakitől segítséget kellene kérnem, Trent Alexander-Arnoldot mondanám”. Sérülése kapcsán hangsúlyozta, már nagyon szeretne visszatérni, de ez nem rajta múlik, ugyanis orvosai még nem engedik. Nem egyszer össze is feszült emiatt velük:
Klopp távozása kapcsán azt is elárulta, hogy erről előzetesen senki sem tudott, még az idősebb játékosok sem. Rámutatott, „nem volt jó érzés” megtudni, hogy Klopp hamarosan távozik, kiemelve, hogy az edző személye „komoly lökést adott” az átigazolásához. Hangsúlyozta, úgy véli, Klopp „a egyik legjobb edző a világon, élmény vele együtt dolgozni”. Végezetül megjegyezte, „remélem, Premier League-címmel búcsúzunk tőle, de nagyon hosszú az út még addig”.