Spielberg neve több mint fél évszázada egyet jelent a nagyszabású, közönségsikert arató amerikai filmmel, hiszen a Cápa, az Indiana Jones, az E.T. vagy a Jurassic Park generációk moziélményét határozta meg, miközben olyan komoly hangvételű alkotásokkal is maradandót alkotott, mint a Schindler listája, a Ryan közlegény megmentése vagy a München.

A rendező 2026-ban is aktív, újabb nagyszabású bemutatóra készül, ugyanakkor hatalmas életművében akad néhány olyan film, amely ugyan nem tekinthető kudarcnak, mégis érezhetően gyengébb a megszokottnál.

Fontos hangsúlyozni, ezek az alkotások sem nevezhetők kifejezetten rossznak, inkább csalódást keltő, kissé esetlen próbálkozásoknak, amelyekből hiányzik az a feszesség és érzelmi erő, amely Spielberg legjobb munkáit jellemzi. Három film azonban különösen közel kerül ahhoz, hogy a rendező pályájának legkevésbé sikerült darabjai között emlegessük őket.

Hadak útján

A Hadak útján első pillantásra ígéretes vállalkozásnak tűnt, hiszen az első világháború hátterében egy ló és fiatal gazdája közötti kapcsolat történetét meséli el, ám a csaknem két és fél órás játékidő alatt a cselekmény meglehetősen széttartóvá válik – jelenti a Collider.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A történet epizodikus szerkezete miatt a ló különböző szereplők kezébe kerül a háború során, miközben a fiú igyekszik visszaszerezni őt, ez a stop-start dinamika azonban inkább fárasztóvá, mint felemelővé teszi az élményt. A film nem kínál igazán erős központi konfliktust, amely összefogná a látottakat, így a nagyívű háborús tabló ellenére meglehetősen felejthető marad.

Ugyan feltűnik benne többek között Tom Hiddleston és Benedict Cumberbatch is, akik ekkoriban pályájuk felfutó szakaszában jártak, a mellékszereplők jelenléte sem tudja ellensúlyozni a történet érzelmi hullámzásának hiányosságait. Különösen szembetűnő a különbség, ha Spielberg korábbi háborús filmjeivel vetjük össze, amelyek jóval koncentráltabb és megrázóbb élményt nyújtanak.

A barátságos óriás

A 2016-os A barátságos óriás egy másik irányból bizonyult csalódásnak, hiszen a rendező az E.T. érzelmi receptjét próbálta megidézni egy fantasy keretein belül, ráadásul ugyanazzal a forgatókönyvíróval, Melissa Mathisonnal dolgozott együtt. A történet egy kislány és egy különös, másvilági lény barátságát mutatja be, mégis hiányzik belőle az a varázs és természetesség, amely az 1982-es klasszikust időtlenné tette.

A film technikai szempontból ambiciózus, de a számítógépes animációval megformált címszereplő megjelenése sokak számára inkább taszító, mint szerethető, ami egy családi film esetében komoly probléma. Mark Rylance alakítása sem éri el korábbi, Kémek hídjában nyújtott teljesítményének szintjét, bár az alapanyag sem kínál számára igazán erős drámai pillanatokat. A legnagyobb gondot a széteső forgatókönyv jelenti, amely nem találja meg az egyensúlyt a humor, a kaland és az érzelmi mélység között.

Terminál

A Terminál papíron szinte tökéletes együttállásnak tűnt, hiszen Spielberg Tom Hanksszel, John Williamsszel, Janusz Kamińskival és Michael Kahnnal dolgozott együtt, vagyis azokkal az alkotótársakkal, akik korábban több kiemelkedő filmen is bizonyítottak. A történet egy férfiról szól, aki adminisztratív okok miatt a New York-i JFK repülőtér terminálján reked, és kénytelen ott berendezkedni átmeneti otthonára.

A kezdetben ígéretes alaphelyzet azonban hamar túlzottan érzelgős, helyenként kínos humorral átszőtt történetté alakul, amely nem tudja fenntartani a néző érdeklődését a teljes játékidő alatt. A film látványosan törekszik arra, hogy szerethető és megható legyen, ugyanakkor ez az erőltetett hangnem éppen az őszinteséget gyengíti, amely Spielberg legerősebb alkotásait jellemzi. Míg más munkáiban a szórakoztatás és az érzelmi hatás természetes módon fonódik össze, itt mindez túlságosan kiszámítottnak hat.