Rusvai Miklós-interjú: „Én is ott voltam az egyik teraszon”

A szakértővel megállapítottuk, hogy Magyarországon örömteli járványügyi tendenciák figyelhetők meg és már kijelenthető, hogy túl vagyunk a harmadik járványhullám nehezén, melynek mélypontjai március végén és április elején voltak. A Rusvai Miklóssal készült interjúnk első részében erről is beszélünk, valamint arról, hogy miként függ össze az ember természetrombolása a járványokkal.

A terasznyitások során nagy tömegeket lehetett látni az utcákon, ezt a jelenséget a hétvége folyamán Belgiumban és Spanyolországban is megtapasztalhattuk. Magyarországon akkor többen is megkongatták a vészharangot, hogy ennek még meglesz a böjtje, ám a jelenlegi esetszámok alapján úgy tűnik, ezt megúsztuk. Mi lehet ennek az oka? Vagy inkább arról van szó, hogy „túl elővigyázatosak” kívántak lenni a felszólalók?

Először is egy személyes vallomás, én is ott voltam az egyik ilyen teraszon, a barátaimmal, ismerőseimmel együtt ebédeltünk. Én azt láttam, hogy egyrészt főleg fiatalok vannak, akik kevésbé fogékonyak a betegségre, tehát én azért gondolom, hogy nem lett súlyosabb következménye ennek a terasznyitásnak, mert a résztvevők azok közül kerültek ki elsősorban, akik ha megfertőződnek is, meg nem betegednek. Tehát azért nem látunk rosszabbodást a statisztikai adatokban, mert ők nem kerülnek lélegeztetőgépre, nem kerülnek kórházba, nem halnak meg. A statisztikai adatok azért nem romlanak lényegesen a terasznyitásokat követően, mert a fiatalok ezeket az adatokat nem rontják.

Viszonylag rövid ideig egy megingást láttunk a szennyvízadatokban, a múlt heti szennyvízadatok némileg elbizonytalanítottak minket, mivel azokban stagnálás, illetve enyhe romlás volt megfigyelhető. Ez pont a terasznyitás miatt, pont a fiatalok miatt, ugyanis ők nem betegszenek meg és nem kerülnek kórházba, de a vírust ürítik, hiszen fertőződtek a terasznyitás során, ennek következtében a vírust elkezdik üríteni és ez a szennyvízadatokban megjelent. Szerencsére az eheti adatok is azt mutatják, hogy ez csak egy rövid idejű megingás volt, a szennyvízadatok is javulnak, így úgy gondolom, az egyéb kedvezőtlen statisztikai adatok (lélegeztetőgépen lévők, halottak, kórházban ápoltak száma) továbbra is folyamatosan javulni fog.

Személyes tapasztalatom, hogy az este 8 óra utáni kijárási tilalom bevezetése idején az emberek délután 4 és 7 óra között egymás hegyén-hátán, tömegesen vonultak boltba, tömegközlekedésre, sokan helytelen maszkviseléssel. Ennek fényében a kérdésem: nem volt-e kontraproduktív a kijárási tilalom, megelőzött-e annyi fertőzést, mint amennyit esetleg előidézett?

Ez az, amit nem tudunk, a „mi lett volna, ha” a történelemben is meg a járványvédelemben is egy nem szakmai kérdés, tehát nem tudjuk. Volt, ahol ilyen tilalmakat nem léptettek életbe és ott sem volt jobb adott esetben a járványhelyzet, de olyan is volt, ahol életbe léptettek és ott is rosszabbul alakult, tehát ezt így sajnos nem tudjuk eldönteni.

Mitől függ, hogy két teljesen egészséges szervezet közül az egyiket súlyosan meg tudja támadni a vírus, míg a másik esetében például tehetetlen?

Ez több tényezőtől függ. Az egyik – és ez a kisebb jelentőségű – a szerzett immunállapot, tehát az, hogy valakinek éppen milyen az edzettségi állapota, a vitaminellátása, az életmódja, tehát ez befolyásolja összességében az úgynevezett szerzett immunállapotot. De van egy másik nagyon fontos tényező, amiről talán kevésbé szokott szó esni, ez az öröklött immunitási készség. Ez genetikai alapon kódolódik és ennek köszönhető az, hogy az emberek közül és a fertőzöttek közül sosem hal meg mindenki. A középkori nagy járványokban is – fekete himlő, kolera, pestis, stb. – a lakosság egy jelentős része átvészelte a fertőzést, adott esetben meg sem betegedett, mert neki olyan genetikai immunitása volt, ami az immunrendszerének az úgynevezett „elsődleges immunválaszát” vagy genetikai immunválaszát képessé tette arra, hogy a kórokozót a szervezetből kitisztítsa.

Ne felejtsük el, hogy az első fertőzés során senki sem rendelkezik még szerzett immunitással, ezt az első fertőzés során szerzi meg az immunrendszer, illetve az adott egyén. Tehát az első 7-10 napban csak és kizárólag a genetikai immunitás véd meg bennünket, márpedig ez a kritikus periódus a COVID esetében is, de ugyanígy mondhatnám a pestist, a kolerát vagy a fekete himlőt is. Tehát, aki már 10 napot túlél, az jó eséllyel túl fogja élni az adott fertőzést is, bármilyen súlyos legyen az, Ebolától Zika-vírusig, pestistől COVID-ig bármelyik fertőzés esetében, ha az első tíz napot túléltük, akkor jó esélyeink vannak. Tehát a COVID esetében is a genetikai vagy öröklött immunrendszernek óriási szerepe van abban, hogy kiben, milyen következményekkel zajlik le a fertőzés. A első fertőzés vagy az oltás az, ahogyan az immunrendszerünk megismerkedik az adott kórokozóval és csak a következő fertőzést tudja kivédeni az úgynevezett szerzett immunitás. Az első fertőzés az öröklött/genetikai immunitáson múlik, hogy mennyire sínyli meg egy adott szervezet.

Több szakértő is említette korábban, hogy a regisztrált fertőzötteknek akár 5-10-szerese is lehet a valódi fertőzöttek száma. Érdemes lett volna-e tartani országos antitest-vizsgálatot, hogy megtudjuk, mennyi fertőzött volt? Megnyugtatta volna-e az embereket, hogy a fertőzöttek viszonylatában meglehetősen alacsony a halálozás, vagy ez a nyugalom inkább hamis biztonságérzetet keltett volna?

Jó lett volna, de ne feledjük, hogy az első járványhullám után volt ilyen és akkor meglepően alacsony értékeket mutatott mind a látens fertőzöttek száma, mind a fertőzésen átesettek száma, tehát ehhez az 5-10-szeres szorzóhoz képest töredéket tapasztaltunk a Semmelweis Egyetem által szervezett és összefogott kutatás során, amit az ország négy orvostudományi egyeteme végzett. Ennél jóval kisebb arányú fertőzöttséget sikerült kimutatni, ami mindenkit meglepett akkor. Ennek alapján én úgy gondolom, hogy ha az akkori adatokat vesszük figyelembe, akkor még az ötös szorzó is kicsit eltúlzott.

Érdemes lett volna az őszi járványhullám idején is egy ilyen felmérést végezni, de nyilván akkor az egészségügynek kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint a tünetmentes emberek között ilyen felméréseket végezni, a mostani tavaszi harmadik hullám idején pedig még inkább. Tehát most egyelőre örüljünk annak, hogy ezen túl vagyunk. Más országok adataira vagyunk kénytelenek hagyatkozni ilyen esetekben, egyelőre világszerte nagyon kevés ilyen felmérés történt, megint csak azért, mert éppen ahol dúl a járvány, ott az egészségügy mással van elfoglalva, ahol pedig nem dúl a járvány, ott nem tudják felmérni azt, hogy a nem fertőzöttek között éppen mennyi lehetett a fertőzésen átesett, és így tovább. Tehát ott ezzel most nem foglalkoznak, mint ahogyan tavaly nyáron mi sem foglalkoztunk vele – valljuk be őszintén – a COVID-dal, mindenki örült, hogy az első járványhullámon túl vagyunk, nagyon jól megúsztuk. Mindenki azt hitte, hogy „áh, nem lesz itt semmi probléma”, kezeljük könnyedén innentől a továbbiakat is és azután az ősz, valamint az idei tavasz keserű tapasztalatokat hozott.

Mikor válhat reálissá az, hogy mindenfajta komolyabb kockázat nélkül elengedhetjük a maszkviselést?

Személyes vélemény, én nem tartozom a döntéshozói csoporthoz, de úgy gondolom, hogy az iskolaidény végén, június közepén eljutunk egy olyan járványtani helyzethez, hogy nyáron – ugyanúgy, mint tavaly nyáron – a maszkviselés már nem lesz indokolt. Ez részben az oltottság kiterjedésével, másrészt pedig az időjárás számunkra kedvező alakulásával hozható összefüggésbe. A légzőszervi vírusfertőzések nyáron száraz, meleg időben mindig kevésbé szoktak terjedni, mint ősszel, hűvös, nyirkos időben. Tehát én úgy gondolom, hogy megint kapunk majd egy három hónapos kegyelmi periódust, amikor részben folytatódhatnak az oltások – remélem sokan nem adják fel az oltási kedvüket, oltási hajlandóságukat csak azért, mert a járványhullám addigra lecseng. Ne felejtsük el, ősszel csak az véd meg minket a negyedik hullám kialakulásától, ha addigra legalább 70 százalékos átoltottsággal rendelkezik a hazai lakosság, beleértve a fiatalokat és a gyerekeket is.

Mi lehet a következő kritikus pont a vírusidőszakban, és miért?

A kritikus pont az immunizálás, ne felejtsük el, hogy az úgynevezett nyájimmunitás mindenképpen ki fog alakulni, ez 75-80 százaléknál várható a SARS-CoV-2 vírus jelenlegi, vagyis a brit variánsa esetében. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, kétféleképpen lehet eljutni: vakcinázással vagy a fertőzés átvészelésével. Tehát a 80 százalék mindenképpen ki fog alakulni idén ősszel, az már, hogy ki választja a vakcinázást és ezzel a kevésbé kockázatos megoldást, és ki hagyatkozik arra, hogy „oh, az én szervezetem erős”, „oh, ez a vírus nem komoly, „oh, ez nem rosszabb, mint egy súlyos nátha”. Nyilván lesznek olyanok, akik így gondolkoznak, vagy akik attól félnek, hogy az oltással beültetett chip révén majd irányíthatóvá válnak, ők nem fogják oltatni magukat, ők majd átesnek a fertőzésen.

Tehát ez, hogy milyen arányban lesz, hogy kik azok, akik az oltás mellett döntenek és kik azok, akik a fertőzés átvészelése mellett, ez dönti el, hogy ősszel egy újabb, nagy megterheléssel kell-e szembenéznie az egészségügynek. Az már akkor mindenkinek a saját döntése lesz. Őszre én úgy gondolom, hogy vakcinabőség lesz, bármelyik vakcina szabadon felvehető lesz, ha a döntéshozók megfelelő döntéseket hoznak, tehát valóban felszabadítják és nem teszik kötelező regisztrációhoz például a vakcina felvételét. Amennyiben megfelelő döntések születnek, akkor a vakcinabőség lehetővé teszi azt, hogy bárki beoltathassa magát, ha pedig mégsem teszi, onnantól kezdve csak magára vethet az, aki megfertőződik. Sajnos ez az egészségügyi dolgozóknak a terhelését nem fogja befolyásolni, tehát az, hogy valaki saját elhatározásból lesz beteg, az egészségügyi személyzetre ugyanolyan terheket fog róni.

Többféle jóslatot lehetett hallani a SARS-CoV-2 vírus jövőjéről: náthává szelídül, felszívódik, lokális járvánnyá válik a harmadik világban, stb. Ön szerint mi lesz a SARS-CoV-2 jövője?

A SARS-CoV-2 velünk marad, úgynevezett endémiás vírussá válik. Vannak pandémiák, vannak epidémiák és vannak endémiák. A pandémia az, ami a Spanyolnátha volt például 100 évvel ezelőtt, vagy most egy jó példát látunk erre a SARS-CoV-2-nél: rövid idő alatt az egész világon végigsöprő új kórokozókat, járványokat nevezzük pandémiának. Vannak az epidémiák, amik lokálisan okoznak járványokat, jellegzetesen ilyen az influenza, ami a saját szezonjában több országon keresztül okoz nagy számú megbetegedést. Vannak azután az endémiák, az endémiás vírusok folyamatosan itt vannak velünk és állandóan fertőznek bennünket, ilyen például a herpeszvírus, a papillomavírus (HPV) vagy a kanyaró és sok minden más, amely adott esetben velünk van és folyamatosan fertőzi a lakosságot. Mindig vannak olyan emberek, akik hordozzák a vírust, vannak olyanok, akik fogékonyakká válnak és vannak olyanok, akik éppen ürítik a vírust, tehát az emberek mintegy „labdáznak” az ilyen endémiás vírusokkal. Mindig van egy bizonyos százalék, aki fertőzött, van olyan, aki immunis, és van olyan is, aki fogékony. A koronavírus is ilyen endémiás vírus lesz és ugyanúgy, mint a többi légzőszervi megbetegedést okozó vírus, a náthaszezonban, október és március között a sok egyéb endémiás vírus mellett, mint a parainfluenzavírus, reovírus, rinovírusok, adenovírusok, stb. a SARS-CoV-2 is egyike lesz a rendszeresen légzőszervi fertőzést előidéző vírusoknak.

Nagyon sok vírus található a denevérekben, nem egyből halálos járvány is lett. Mitől alkalmasak ennyire a denevérek arra, hogy ennyi vírus kialakuljon bennük?

Nem csak a denevérek, más állatfajok is hordoznak olyan vírusokat, amelyek az emberre átterjedhetnek. Megint csak klasszikus példa a Spanyolnátha – ami az első influenzafertőzés volt, az már más kérdés, hogy Spanyolnáthának hívjuk -, tulajdonképpen az influenzavírusok mind madáreredetűek és mostanában is rendszeresen halljuk a madárinfluenza kifejezést. Madarakból is tevődnek át az emberekre vírusok, meg ugyanúgy más emlősfajokból is. Valóban a denevérek azok ebből a szempontból kiemelt jelentőségűek és újabban elég sokat hallunk róluk, de ez annak tudható be, hogy az ember egyre jobban és egyre több állatnak az élőhelyét foglalja el.

Az erdőirtások, a természetrombolás, a különböző élőlények hagyományos életterének pusztítása okozza azt, hogy ezek az állatok egyre gyakrabban kerülnek kontaktusba az emberekkel. Akár úgy, hogy a mezőgazdasági területeken megjelennek és fertőzik például a gyümölcsöket, akár az ürülékükkel, akár a vizelettel, akár azzal, hogy rágcsálnak, és így tovább. Ha nem megfelelő higiéniás körülmények között ezeket a zöldségeket, gyümölcsöket, mondjuk egy mosatlan salátát vagy egy nem megfelelően megmosott gyümölcsöt az asztalra teszünk, akkor ezek a fertőzések áttevődhetnek az emberekre is, de ez ősidők óta probléma. Ott vannak a szalmonella fajok, amelyek ugyan nem vírusok, hanem baktériumok, de ugyanígy áttevődnek emberre, ezek szintén a madaraktól származnak.

Alapvetően a különböző fertőzések, amelyek a különböző állatfajokból jönnek, azok az emberiséggel gyakran egyidősek, ugyanúgy a fekete himlő is egy módosult tevevírus, amely a Közel-Keletről indult, tehát számos állatfajról különböző pusztító betegségek áttevődtek már az emberiségre, éppen a természettel való szoros együttélésünk miatt a múltban, most pedig a természetrombolásunk miatt. Az kellene inkább, hogy észrevegyük, tényleg csak egyetlen egy világ van, egyetlen egy bioszférában élünk és teljesen mindegy, hogy denevér vagy madár vagy emlős állat, lehet, hogy a következő a halakról terjed át, mert a tengereket is folyamatosan romboljuk. Ezt nem lehet büntetlenül csinálni, néha a természet ilyen módon is figyelmeztet bennünket, hogy egy kicsit azért tudatosabban kellene vigyáznunk a környezetünkre, mert ezzel saját magunkra is vigyázunk.

Ennek fényében elképzelhető, hogy lesznek még ehhez hasonló járványok?

Várhatóak, sőt vannak is velünk, csak egy nagy szerencsénk van, mégpedig hogy ezeknek a ragályozóképessége kicsi. Ne felejtsük el, a pandémiák attól válnak pandémiává, hogy az adott vírusnak a ragályozóképessége nagy. Szerencsére például az Ebola-vírusnak alacsony a ragályozóképessége vagy a veszettségnek még kisebb. Azt, hogy egy fertőzött mennyit tud továbbfertőzni, azt nevezzük ragályozóképességnek. A nagy ragályozóképességű vírusok mind légzőszervi úton, cseppfertőzéssel terjednek. A jelenlegi legveszélyesebb, és az erdőkkel, erdőirtással, természetbe beágyazódással összefüggésbe hozható vírusok, amik a látóterünkben vannak, szerencsére nem nagy ragályozóképességűek, de sokkal veszélyesebbek. Az Ebolának 80 százalékos a halálozási aránya, vagy a Zika-vírus magzatkárosító hatása is sokkal komolyabb veszélyeket rejt, de mivel kicsi a ragályozóképessége, ezért kevésbé vesszük komolyan vagy kevésbé jelent fenyegetést a fejlett világban élő emberekre, ugyanakkor a fejlődő országokban ezek nagyon nagy gondot okoznak.