Az Ohio Állami Egyetem kutatói több tízezer vízmintát elemeztek a világ minden tájáról, mégpedig RNS-vírusok után vadászva, mivel ezeket a kórokozókat korábban nem tudták kellőképpen tanulmányozni.

Végül annyi új vírust sikerült felfedezniük, hogy javasolták az osztályozásukhoz szükséges rendszertani csoportok megduplázását, így ötről tíz törzsre nőtt ezen taxonómiai kategóriák száma.

Az RNS-vírusokkal kapcsolatos kutatások eddig csupán a betegségeket okozó variánsokra összpontosítottak, ezek viszont mindössze egy apró szeletét képezik a Földön előforduló összes kórokozónak.

A tudósok planktonokból kinyert genetikai szekvenciákat is megvizsgáltak, amelyek az RNS-vírusok gyakori gazdái. Az ellenőrzések és megfigyelések során az RdRp nevű ősi gén után kutattak, amely minden egyes RNS-vírusban megtalálható, azonban más élőlényekből hiányzik – így sikerült 44 ezer szekvenciát detektálniuk.

Mindent összevetve mintegy 5 500 új RNS-vírusfajt fedeztek fel, amelyeket az öt meglévő, valamint az öt újonnan javasolt törzsbe soroltak, amiket a biológusok Taraviricota, Pomiviricota, Parexenoviricota, Wamoviricota és Arctiviricota elnevezésekkel illettek.

A Taraviricota törzsbe tartozó vírusfajok különösen nagy számban fordultak elő a mérsékelt égövi és trópusi vizekben, míg az Arctiviricota törzsbe tartozó kórokozók főként a Jeges-tengerben élnek, az emberi szervezetre nézve azonban nem mindegyikük hordoz magában közvetlen veszélyeket.