Míg a csirke-, fürj- és kacsatojás fogyasztása teljesen megszokott, addig a pulyka tojások szinte soha nem kerülnek az asztalra, annak ellenére, hogy a pulykahús étkezési célú felhasználása széles körben elterjedt. A jelenség hátterében elsősorban nem gasztronómiai, hanem gazdasági okok állnak.

A vadon élő pulykák esetében a tojó a földön alakítja ki fészkét az erdő védett területein, majd egy kéthetes időszak alatt rakja le tojásait. A Modern Farm szakértői szerint egy pulyka 24-32 óránként képes egy tojást produkálni, ami általában 9-13 tojásból álló fészekaljat eredményez. Ez a mennyiség tökéletesen elegendő a természetes szaporodáshoz, azonban kereskedelmi szempontból messze elmarad a többi baromfifaj teljesítményétől.

Az Egyesült Államokban működő mintegy 2500 pulykafarm elsődlegesen hústermelésre specializálódott, mivel a tojástermelés gazdaságilag nem versenyképes. A pulykák ugyanis csak hét hónapos korukra kezdenek el tojni, szemben a tyúkokkal, amelyek már öt hónapos korukban tojásképesek. Emellett egy egészséges tyúk szinte naponta tojik, így a pulykák 32 órás tojásrakási ciklusa jelentősen gyengébb hozamot eredményez.

A pulykák tartása

A pulykák tartása jelentős többletköltséggel jár méretük miatt, hiszen nagyobb életteret és több takarmányt igényelnek. Egy kifejlett pulyka mérete többszöröse egy átlagos tyúkénak, ami az infrastrukturális beruházások szempontjából számottevő hátrányt jelent. Mindezek alapján a gazdálkodók számára a pulyka tojástermelés egyszerűen nem nyújt megfelelő megtérülést.

A pulyka tojások egyébként teljesen alkalmasak emberi fogyasztásra, ízük nagyon hasonlít a tyúktojáséhoz. Szakértők szerint a fő különbség a keményebb héjban és a vastagabb membránban rejlik, valamint méretük némileg nagyobb a megszokott tyúktojásénál.

Érdekes összehasonlításként a pingvintojások egészen más kategóriát képviselnek. Robert Headland, a Cambridge-i Egyetem Scott Sarkkutató Intézetének vezető munkatársa szerint ezek íze kifejezetten halszerű, ami a pingvinek krillrákban gazdag étrendjének következménye. A Falkland-szigeteken élő Donald Morrison beszámolója alapján viszont kiváló desszertek készíthetők belőlük.

A pingvintojások különlegessége főzéskor mutatkozik meg igazán. Míg a tyúktojás főzés után megszokott fehér formáját mutatja, addig a pingvintojás egy áttetsző gömbbé válik, amely részben látni engedi a narancssárga sárgáját. Ez a jelenség a glikoproteinek eltérő arányával magyarázható. A Polar Guidebook szerint a tyúktojások főként ovalbumint tartalmaznak, míg a pingvintojásokban 25 százalék penalbumin található, amely segíti őket a sarki hideg túlélésében.