Orvosi Kamara: annyi a halott, hogy összeroppannak az orvosok
A Magyar Orvosi Kamara titkára, Svéd Tamás által közzétett, magyar intenzív osztályokról érkező történetekből összerakott beszámolójából kiderül, hogy nagyon kemények a mindennapok az egészségügyi ellátórendszerben a koronavírus-járvány idején.
A Magyar Orvosi Kamara titkára, Svéd Tamás által közzétett, magyar intenzív osztályokról érkező történetekből összerakott beszámolójából kiderül, hogy nagyon kemények a mindennapok az egészségügyi ellátórendszerben a koronavírus-járvány idején.
Svéd összegezte a jelenlegi helyzet pozitívumait, negatívumait, tett javaslatokat, valamint az alapállapotot is leírta – szemezett a jelentésből az Mfor. A titkár szerint alapvetően ez a három helyzet érvényes, amelyet a járvány a sokszorosára növelt az egészségügyi ellátórendszerben:
Egyrészt úgy fogalmazott, egy ágy attól még nem lesz intenzív terápiás ágy, mert „betolják az intenzív osztály feliratú ajtó mögé”. Másrészt megjegyzi, hogy a szakképzett ápolókból már a koronavírus-járvány kitörése előtt is hiány volt. Harmadrészt, hogy az intermedier és subintenzív osztályok – ahova az intenzív terápiát nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket szállítják – nagyon hiányosak, így sokszor fordult elő állapotromlás vagy egyenesen halál.
Pozitívumok
Svéd Tamás természetesen nem csak negatív hírekkel érkezett, szerinte számos pozitív dolog is van a jelenlegi borús helyzetben. Például kiemelte, hogy a lélegeztetőgépek száma valóban megfelelő, és ellentétben a korábbi értesülésekkel sokféle van, és valamennyinek megfelelő a minősége.
Ezen felül megfelelő mennyiségű intenzív terápiás eszköz, a betegágy melletti monitorozás eszközei, valamint enni és innivaló áll rendelkezésre. A bajtársiasságra sem lehet panasz, ugyanis több kórházban is önként jelentkeznek orvosok és ápolók segíteni a betegápoláshoz, valamint a betegek forgatásához, aminek a gépi lélegeztetés esetén van jelentősége.
Negatívumok
Habár a tavaszi állapotokhoz képest ezen a téren is javult a helyzet, de továbbra sincs megfelelő mennyiségű védőfelszerelés a magyar egészségügyben, viszont azt megjegyzi a titkár is, hogy ez a probléma világviszonylatban is fejtörést okoz.
További probléma, hogy a frissen kialakított intenzív osztályok nem minden esetben vannak megfelelően felszerelve központi monitor- és videórendszerekkel. Ez azért fontos, mert sok kórteremben már megoldhatatlan a folyamatos ápolói jelenlétet, ezért nagy jelentőséggel bír, hogy ezen a rendszeren sikerüljön fejleszteni.
A gyógyszerutánpótlás terén is érzékelhetők problémák, ennek kapcsán Svéd megjegyzi, hogy az antivirális szerek és egyéb (plazma, interferon, interlukin gátlók) alkalmazása attól függ, hogy országosan mennyi érhető el belőlük. Megjegyzi, hogy az egyik probléma azért pont az, hogy országos az elérhetőségük, és nincs megfelelő országos protokoll.
Az igazán nagy problémák
Az Orvosi Kamara titkára kettő gondot nevezett meg, ami óriási problémának tekinthető: egyrészt nincs elég intenzív osztályos orvos és nővér, másrészt az átvezénylések és a betegek eloszlása nem egyenletes a magyar egészségügyben.
Az előbbiről megjegyzi, hogy a hosszú ideig tartó intenzív terápiás képzést nem lehet pár nap vagy hét alatt elsajátítani, így ez mélyebb probléma. Volt olyan beszámoló az egyik megyei kórházban, hogy a kezdetben 20 intenzív ágyas osztályra csak 14 ágynyi személyzet volt, és azóta ugyanezen az intenzív osztályon már 40 ágyasra növekedett a kapacitást. Hozzáteszi, most ugyanennek a túlterhelt osztálynak kell további 50 COVID-ágyat felállítania. Az Mfor ennek fényében a következőt jelentette ki:
„Mindezek fényében kijelentető, hogy az intenzív COVID osztályon már most is erősen kompromisszumos az ellátás. A szakdolgozók és további kisegítő személyzet létszáma éppen hogy elegendő a gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához – a nagy emberigényű beavatkozásokra, így a betegek forgatására, a kimenetelt javító hason fekve lélegeztetésre alig marad kapacitás. Sérülnek a sterilitás szabályai és gyakoriak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása (VAP), a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit”.
Svéd hozzáteszi, hogy a külföldi szakemberek bevonása jóformán lehetetlen, az átképzett személyzetnél pedig megvan a veszélye, hogy hibáznak. Ennek kapcsán viszont szomorú dologra hívta fel a figyelmet: az intenzív terápiához, a súlyos betegek látványához, a halálhoz nem szokott orvosoknál és ápolóknál óriási a teher, ami kiégéshez, összeroppanáshoz, pályaelhagyáshoz vezethet.
Javaslatok:
Svéd szerint az intenzív osztályos ágyak számát a jelenlegi kiépült szinten be kell fagyasztani, valamint a meglévő szakszemélyzet mellé továbbiak biztosításának megkísérlését csakis racionális átvezénylésekkel lehet csinálni.
A betegmozgatásba, forgatásba, egyszerűbben megtanulható, felügyelet mellett végezhető feladatokba be kell vonni más szakterületekről érkező orvosokat, ápolókat vagy akár orvostanhallgatókat is.
Svéd úgy véli, a további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részét inkább intermedier vagy subintenzív osztályok kialakítására fordítsák. Ezen felül be kell vezetni az MOK által áprilisban elkészített etikai ajánlást minden potenciálisan túlterhelődő járványkórházban, és pontos adatokat kell biztosítani az egyes kórházak számára.
