Oroszország nem csökkenti jelenlétét Líbiában az ukrajnai háború ellenére
A részt akar venni Líbia jövőjében, a katonai jelenlétet pedig a NATO-nak sem áll érdekében csökkenteni, mivel az erőviszonyok felborítása destabilizálhatná a régiót.
Fotó: Az orosz külügyminisztérium sajtószolgálata által közreadott kép Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrõl (j) és Halífa Haftar tábornokról, az ENSZ által támogatott líbiai nemzeti egységkormány ellen harcoló Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) parancsnokáról Moszkvában 2020. január 14-én. Sajtóértesülések szerint Halífa Haftar nem írta alá a líbiai tûzszüneti megállapodást és elhagyta az orosz fõvárost 2020. január 14-én.
MTI/EPANyugati megfigyelők az elmúlt hetekben azon elmélkedtek, vajon az orosz Wagner-csoport kivonul-e Líbiából, hogy inkább az ukrajnai invázió támogatására összpontosítson. A Kremlhez kötődő félkatonai szervezet jelentős szerepet játszott az ország polgárháborújában azzal, hogy támogatta Halifa Haftár renegát parancsnok Líbiai Nemzeti Hadseregét (LNA).
Bár Moszkvának szüksége lehet a líbiai küldetés újrakonfigurálására, a jelek azt mutatják, hogy az oroszok folytatják hadjáratukat az országban. Jalel Harchaoui elemző arról számolt be, az inváziót megelőző időszakban semmi sem utalt az orosz misszió visszavonulására vagy zsugorodására, és bár egyes meg nem erősített hírek szerint orosz zsoldosokat vontak ki az országból, hogy Ukrajnában harcoljanak, a többség maradt.
„Az Ukrajnába irányított orosz harcosok száma valószínűleg csekély lehet, mivel a Kreml részt akar venni Líbia jövőjében, és szüksége van a külföldi zsoldosaira, hogy megtartsák uralmukat az országban”
– mondta Ferhat Polat Líbiára szakosodott kutató.
Oroszország számára kulcsfontosságú a katonai jelenlét fenntartása Afrikában, különösen a Száhel-övezetben, Moszkva kelet-líbiai szerepvállalása pedig nem csak Haftár és vele szövetséges libiaiak számára fontos, hanem más Észak-Afrikai szereplők számára is.
Az orosz erők teljes kivonulása felborítaná az erőviszonyokat, amelyek megvédték Haftár keleti uralmát; a legalább 3 légibázissal, katonai táborokkal és kémekkel rendelkező orosz jelenlétet a jelek szerint egyetlen jelentős hatalom sem szeretné komolyan csökkenteni.
„Nincs olyan NATO-terv, amely Oroszország eltávolítását célozná (Líbiából). Ennek oka, hogy Haftár az egyetlen biztonsági tényező Líbia hatalmas részén – különösen a keleti felén. Haftár olyasvalaki, akit nem lehet megvédeni az oroszok távozása után. Oroszország erőszakos eltávolításával automatikusan és elkerülhetetlenül gyengül Haftár”
– magyarázta Harchaoui.
Törökország, a NATO egyik katonailag legerősebb állama figyelemmel fogja kísérni, hogy az ukrajnai háború milyen módon érintheti Oroszország befolyását Maghrebban. Bár Ankara és Moszkva szembenálló felet támogat Líbiában, egy „ellenkező együttműködésen” alapuló kapcsolatot is fenntartanak, amely lehetővé teszi számukra gazdasági, politikai és katonai célkitűzéseik követését területeiken az országban és máshol.
Bár Törökország támogatna egy újabb katonai akciót az LNA ellen, ha Haftár újabb offenzívát indítana, ahogyan azt 2019 áprilisában tette, Ankara inkább elkerülné a nagyobb összecsapást Oroszországgal Líbiában – számolt be az Al Jazeera.
A jelentések szerint Ankara az elmúlt hetekben erőfeszítéseket tett a párbeszéd érdekében Bashaghával, többek között meghívta Törökországba, és beleegyezett abba, hogy tárgyalásra kényszerítse riválisát, az ENSZ által támogatott miniszterelnököt, Abdul Hamid Dbeibah-t. Bashaga és Dbeibah mindketten azt állítják, hogy Líbia legitim kormányát vezetik.
Az otthon gazdasági, katonai és diplomáciai nyomással szembesülő Oroszország sokkal kevésbé valószínű, hogy egy újabb nagyszabású offenzívával szórakoztatná Haftárt, és az LNA tripoli hadműveletének döntő kudarca is visszavethette a jelentősebb orosz beavatkozás gondolatát Líbiában.
Egy ilyen vállalkozást valószínűleg a törökök által támogatott, az Egyesült Államok jóváhagyását élvező katonai ellentámadás fogadna a nyugat-líbiai szereplők részéről, különösen a világ új geopolitikai atmoszférájára tekintettel, ugyanakkor Haftár olajblokádja szankciókat és más kemény intézkedéseket vonhat maga után.
Az évek során Haftár és szövetségesei követeléseikről váltak híressé, az idei feszült környezetben azonban ez meglepően határozott reakciót válthat ki a nemzetközi szereplőkből, akik nem feledkeztek meg arról, hogy Oroszország Haftár oldalán áll Líbiában.
Ennek ellenére Moszkva valószínűleg az ukrajnai háborútól függetlenül kitart az országban, hiszen számos szereplőnek – beleértve a nyugati szövetségeseket és partnereiket – az az érdeke, hogy Líbia erőviszonyai változatlanok maradjanak. Egyiptomnak, az Egyesült Arab Emírségeknek, Izraelnek és Franciaországnak nem érdeke Haftár gyengülése, ezek az országok pedig befolyásolják Washingtont, amely nem kívánja destabilizálni a régiót a kelet-líbiai egyensúly megváltoztatásával.
