Franciaország rövidesen harckocsikat fog szállítani Ukrajnának

Szergej Orlov, Mariupol alpolgármestere nehéz lenne meghatározni, hogy pontosan hány ember halt meg az orosz bombázások kezdete óta, ugyanis sokan a romok alatt rekedhettek.

A város szinte a háború kitörése óta ostrom alatt áll, az épületek zöme megsérült vagy megsemmisült, és csak az utcákon 1207 áldozat holttestét fedezték fel. Mariupolban annyi civil áldozata van a háborúnak, hogy tömegsírt kellett ásniuk a helyieknek.

Tegnap délután egy szülészeti klinikát ért légitámadás, melyben két felnőtt és egy gyermek is életét vesztette – írta meg a Sky News.

A városban napokkal ezelőtt megszűnt a víz, a villany, valamint az áramellátás is, a humanitárius segélyek a heves harcok miatt nemigen jutnak el a rászorulókhoz, a civilek evakuálását pedig nehezíti, hogy a menekülési útvonalakon sem tartják be a tűzszünetet.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) csütörtökön közölte, hogy humanitárius helyzet Mariupolban „egyre szörnyűbbé és kétségbeejtőbbé” válik, majd figyelmeztetett, „emberek százezreinek nincs élelme, vize, fűtése, áramellátása vagy orvosi ellátása”, hozzátéve, hogy „az embereknek sürgősen szükségük van humanitárius segítségre”.

Szása Volkov, az ICRC al-delegációvezető-helyettese hangsúlyozta, az összes boltot és gyógyszertárat kifosztották, idestova négy-öt napja, s bár néhány embernek még van tartalék élelme, egyáltalán nem tudni, hogy ezek a készletek meddig fognak kitartani.

Volkov kiemelte, több jelentést is kaptak arról, hogy a Mariupolban ragadt gyermekek többsége már most is éhezik, mivel egyáltalán nem tudnak élelmiszerhez jutni, és egy riasztó jelenségre is felhívta a nemzetközi közösség figyelmét: az emberek már egymást támadják, hogy élelmiszerhez jussanak, és feltörik az autókat, hogy benzinhez jussanak.

Az élelmiszer mellett azonban a gyógyszerekből is jelentős hiány van, sőt, a cukorbetegek és a rákos betegek számára létfontosságú orvosi készítmények is elfogytak.

(CNN)

Szülők, feleségek, testvérek és más rokonok keresik kétségbeesetten a szeretteiket, akikről nem hallottak azóta, hogy az orosz-ukrán háború során bevetették őket, ezért az ukrán forródróton kérnek segítséget.

Az ukrán kormány által működtetett forródrótot egyre több orosz család keresi fel, akik remegő hangon, könnyek között érdeklődnek a rokonaikról, mert nem tudják kihez fordulhatnának, hogy információt szerezzenek a katonák sorsáról.

A hívásokról készült hangfelvételek azt bizonyítják, hogy Moszkva szigorúan ellenőrzi a háborúval kapcsolatos kommunikációt, emellett az is egyre világosabbá válik, hogy több orosz katonának fogalma sincs, mi fog történni vele vagy miért vetették be, emellett alátámasztják azokat a jelentéseket is, miszerint az orosz katonák nem léphetnek kapcsolatba a családjukkal.

Az invázió február 24-i kezdete óta azonban olyan videók is elterjedtek az interneten, amelyeken az ukrán civilek és katonák engedélyezik az orosz katonáknak, hogy hazatelefonáljanak és beszéljenek a családtagjaikkal, ezzel bizonyítva, hogy együttérzően és emberségesen bánnak velük.

A CNN cikkéből kiderül, hogy a „Gyere vissza élve Ukrajnából” elnevezésű forródrótot az ukrán belügyminisztérium hozta létre, amely elismerte, hogy a kezdeményezést humanitárius, illetve propaganda célokra is felhasználják.

Ukrajna számos nagyvárosában jelenleg pokoli állapotok uralkodnak, az egykoron másfél milliós lélekszámú Harkov romokban, mint ahogy a háború előtt félmilliós lakosságú Mariupolt is szinte a felismerhetetlenségig bombázták az oroszok.

Az Európa nyugati része felé menekülő ukránok száma elérte a kétmillió főt, sokan azonban nem akarják elhagyni az országukat, és – egyfajta köztes megoldásként – úgy döntöttek, hogy vidéken húzzák meg magukat, míg véget nem ér a háború.

A nagyvárosokon túli kistelepüléseken és falvakban erős közösségek alakultak ki, melyek hosszú távra rendezkedtek be, az emberek pedig segítenek egymásnak, és reménykednek abban, hogy az oroszoknak nincs semmi keresnivalójuk arrafelé.

Anna Martsinkiv Obukhiv közelében, Kijevtől mintegy 40 kilométerre él, és örömmel fogadta a France24 újságíróinak érdeklődését: „A városokon kívül sokkal könnyebb túlélni. Biztonságban érzem magam ezen az elszigetelt helyen. Miért is pazarolna időt és lőszert az orosz hadsereg arra, hogy ide jöjjön? A vidéki lét másik előnye, hogy vannak kutyáink. Olyanok, mint a saját hadseregem, tudatják velem, ha betörnek hozzám, és elriasztják a rossz szándékú embereket” – magyarázta Anna, akinek nagyszülei is vidékre menekültek a második világháború idején.

Mintegy végszóra toppant be hozzá szomszédja, Szvetlana, aki friss tojást is hozott az asszonynak. A városban ez már csak álom. Az obukhivi szupermarketben minden tartósélelmiszer és konzerv elfogyott, a tészták, a rizs, a hagyma úgyszintén. Bizarr módon azonban az édességeket tartalmazó polcok zsúfolásig tele vannak. Néhány egzotikus gyümölcs – ananász, mangó, maracuja – pedig még mindig kapható.

Kenyeret sem találni, erről már egy 50 éves házvezetőnő mesélt a riportereknek. Elmondása szerint nem várta meg, míg teljesen kifogynak a kenyérből: „Az invázió harmadik napján döntöttünk úgy, hogy kenyeret fogunk sütni az interneten található receptek alapján”.

Kratchinko szintén Obukhiv közelében él, korábban Kijevbe járt át dolgozni. Otthon olyan készletei vannak, amelyeket most nagyon sok túlélő megirigyelne. A csirkéin kívül van földje is, és rengeteg befőtt, savanyúság sorakozik a polcain.

A földjén fúrott kút is található, de ha másra nem is, áramra az elektromos szivattyú miatt szüksége van. Szerencsére szomszédjának, Szergejnek régimódi, karos kútja van, így a vízellátás garantált. Szergej egykoron katona volt, valószínűleg számított a háborúra, hiszen csupán 6 hónapja költözött vidékre idős édesanyjával és kutyáival. Az első dolga volt, hogy vett egy nagy zöldségeskertet.

A litván elnök szerint az orosz erők megmozdulásai mind arról árulkodnak, hogy „nincs bennük motiváció”, mert „talán ők sem tudják miért kellene harcolniuk”, emellett minden kétséget kizáróan az „agresszor hadseregét” testesítik meg. „Miért kellene harcolniuk, talán Putyinért? De ki nekik Putyin?” – mondta.

Litvánia fővárosában, Vilniusban átnevezték az orosz nagykövetség útját az „Ukrán hősök utcájának”, Lettországban pedig a múlt hét folyamán „Független Ukrajna utcájának” nevezték át a rigai orosz nagykövetség utcáját, hogy kifejezzék tiszteletüket az ukrán harcosok iránt, valamint ezzel is tiltakozzanak az orosz invázió borzalmai ellen – írta a The Guardian.

Remigijus Simasius, Vilnius polgármestere hozzátette, hogy a mai naptól az orosz nagykövetség minden alkalmazottjának névjegykártyáját az „ukrajnai harcok előtt tisztelgő felirat fogja díszíteni”, emellett „valahányszor papírra vetik az utca nevét, mindenki arra fog majd gondolni, az orosz rezsim milyen kegyetlenséget követett el a békés ukrán nemzet ellen”.