Több mint hét kilométeres mélységben, az Indiai-óceán délkeleti részén olyan bálnatemetőt azonosítottak a kutatók, amely eddig a legnagyobb kiterjedésű, legmélyebb és legrégebbi ismert lelőhelynek számít.

A terület akkor alakul ki, amikor elpusztult bálnák tetemei a tengerfenékre süllyednek, ahol hosszú időn át táplálékforrást biztosítanak a környék élőlényeinek. A most feltárt helyszínen medúzák, csőférgek és törékeny csillagok is megtelepedtek, miközben a csontokon és azok környezetében számos más faj is megjelent.

Számos mintát gyűjtöttek

A New York Post szerint a feltárást 2023-ban több mélytengeri merülés során végezték, tengeralattjáró járművekkel térképezték fel a területet és gyűjtöttek mintákat. Öt különálló tetemhelyet és több fosszíliát azonosítottak, köztük csőrös és sziláscetek koponyáit. A legidősebb csontok kora eléri az 5,3 millió évet.

A hatalmas méretű bálnák és csontjaik sajátos kémiai összetétele teremti meg az alapját ezeknek a különleges mélytengeri közösségeknek. Hszikun Szung, a Kínai Tudományos Akadémia Mélytengeri Tudományos és Mérnöki Intézetének biológusa szerint a mélytenger természete miatt rendkívül nehéz ilyen helyszíneket felfedezni. Mint írta, „a mélyóceán sajátosságai miatt ezek a területek kivételesen nehezen lokalizálhatók a tudósok számára”.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Ismeretlen fajok kerültek elő

A csontokon tengeri uborkák, zömök homárok és sósvízi kagylók éltek. A Nature folyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerint közülük több faj eddig ismeretlen lehet a tudomány számára.

Stephen Godfrey, a marylandi Calvert Marine Museum paleontológusa, aki nem vett részt a kutatásban, úgy fogalmazott, hogy „a lehetséges példányszám egyszerűen elképesztő”.

A kutatók szerint több tényező is hozzájárult ahhoz, hogy a csontok ilyen hosszú ideig fennmaradjanak. Sűrű szerkezetük ellenállóvá tette őket a csontfaló férgekkel szemben, miközben a nagy mélység megóvta őket attól, hogy por és laza üledék temesse be. Emellett a környező tengervízből kiváló ásványi réteg is bevonhatta a csontokat, ami lassíthatta a lebomlást.

Több lehetséges magyarázatot is van

A tudósok több lehetséges magyarázatot is felvetettek arra, miért gyűlt össze ennyi bálna ugyanazon a területen. Elképzelhető, hogy az állatok eleve a térségben éltek és természetes okokból pusztultak el, míg néhány példány a mélymerülések miatti kimerültség vagy betegség következtében veszíthette életét. A V alakú tengerfenéki formáció pedig a maradványokat ugyanabba a zónába terelhette.

Giovanni Bianucci, a Pisa Egyetem paleontológusa és a tanulmány társszerzője szerint az ilyen lelőhelyek vizsgálata segít megérteni, miként alkalmazkodik az élet a szélsőséges körülményekhez. „Fontos megértenünk, hogyan képes az élet alkalmazkodni az ilyen extrém feltételekhez, nemcsak a fény és az oxigén hiánya, hanem az óriási nyomás miatt is” – írta.