Felfedezték a valaha ismert legtávolabbi objektumot
Rejtélyes, ősi galaxis nyomaira bukkantak, ami több mint 13,5 milliárd fényévre található bolygónktól.
A HD1 névre keresztelt objektumot, illetve a valamivel közelebbi, HD2 nevű galaxist a Spitzer, Subaru, VISTA és UK infravörös távcsövek segítségével fedezték fel. 13,5 milliárd fényéves távolságával a HD1 nemcsak a legtávolabbi felfedezett galaxis, hanem a valaha látott legtávolabbi objektum is – több mint 100 millió fényévvel előzi meg a korábbi rekordtartót, a GN-z11 nevű galaxist.
Mélyen a világűrbe tekinteni nagyjából olyan, mintha visszaforgatnánk az idő vaskerekét, a HD1-et ugyanis 13,5 milliárd évvel ezelőtti formájában látjuk, vagyis mindössze 300 millió évvel az ősrobbanás után – a csillagászok nagy örömére, hiszen bepillantást nyerhetnek abba, hogyan nézhetett ki az ősi univerzum.
Kiderült, hogy a HD1 különleges fénnyel rendelkezik az ultraibolya hullámhosszakon, ami arra utal, hogy a galaxisban energikus folyamatok zajlanak; asztronómusoknak két vezető hipotézise van arra vonatkozóan, hogy mi történhetett ott – olvasható a Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Központ közleményében.
Az első szerint a HD1-ben állandó intenzitással, gyakorlatilag szüntelenül képződnek új csillagok, ám ahhoz, hogy ekkora fényt termeljen, nemcsak a galaxisnak kellene a vártnál sokkal gyorsabban csillagokat világra hoznia, hanem ezeknek az objektumoknak az úgynevezett III-as populációjú csillagok közé kell tartozniuk. Ha a feltevés beigazolódik, ez lenne az első közvetlen észlelése az ominózus ősi égitesteknek.
A második lehetőség szerint a HD1 szívében egy szupermasszív fekete lyuk rejtőzik, amelynek tömege körülbelül 100 milliószor nagyobb, mint a Napé, a többlet UV-fény pedig akkor keletkezik, amikor port és gázt emészt fel.
Bármi is történik a HD1-ben, a kutatócsoport azt tervezi, hogy a nemrég indított James Webb űrteleszkópra szerelt infravörös műszerrel megvizsgálhatják, hiszen a műszert kifejezetten arra tervezték, hogy azonosíthassák vele a távoli objektumokat.