Al Pacino és Johnny Depp párosa olyan erős drámai és krimi-elemeket hozott a vászonra, amik a bemutató óta is meghatározóak. A film nemcsak kritikai, hanem pénzügyi sikert is aratott.

Mike Newell rendezése Joseph D. Pistone FBI-ügynök valós történetét dolgozza fel, aki Donnie Brasco álnéven beépült a New York-i maffiába. A film középpontjában az a feszültség áll, ahogy Pistone kettős élete során egyre inkább összemosódik a határ a bűnüldöző és a bűnöző között. A történet különösen drámai fordulatot kap, amikor a fedett ügynök valódi barátságot alakít ki Ben „Lefty” Ruggieróval, az alvilág egyik kisstílű, de tragikus sorsú figurájával.

A Collider kritikája szerint a film „azonnal magával ragad a történettel és azzal a körömrágós feszültséggel, ahogy egy beépített ügynök próbálja elkerülni, hogy lebukjon, de közben könnyeket is csal a szemedbe a drámai alakítások miatt.” A lap kiemeli, „Pacino és Depp kémiája a vásznon valóban az egyik legjobb, amit a műfaj valaha látott, hiszen együtt egyszerűen erőművek a közös jeleneteikben.”

A film kritikai fogadtatása is erőteljes volt: az IMDb-n 7,7-es értékelést kapott, a Rotten Tomatoes oldalán 88%-os kritikusi és 77%-os közönségpontszámot ért el. A szakértők szerint a Donnie Brasco egyszerre krimi és dráma, amely a gengszterfilmek hagyományát új szintre emelte azzal, hogy a bűn világát nemcsak kívülről, hanem belülről, emberi kapcsolatokon keresztül mutatta be.

A pénzügyi eredmények is alátámasztják a sikerét: a film az Egyesült Államokban közel 42 millió dollárt hozott, a nemzetközi piacokon pedig további 82 millió dollárt, így a végső bevétel meghaladta a 124 millió dollárt. Ez több mint háromszorosa volt a gyártási költségnek, ami a ’90-es évek gengszterfilmjei között kiemelkedőnek számított.

A Donnie Brasco máig hivatkozási alap a bűnügyi drámák világában, hiszen egyszerre mutatja be a maffia rideg valóságát és a benne élő emberek tragédiáját. Nem véletlen, hogy a film a mai napig a műfaj egyik legelismertebb darabja, amelyet a kritikusok és a közönség egyaránt a ’90-es évek legjobb gengszterklasszikusai közé sorolnak.