Peszkov szerint Kijev közben feltűnően hallgat a béketárgyalásokról, miközben Moszkva és Washington részéről is mutatkozik hajlandóság a párbeszédre. „Washington szeretné látni ezt a párbeszédet, és állítólag Európa is. Ugyanakkor a nyilatkozatokból ítélve Európa inkább a harcok folytatását kívánja, nem pedig a békemódra való áttérést, miközben Kijev hallgat” – fogalmazott Peszkov a TASZSZ tudósítása szerint.

Tárgyalások Isztambulban – apró, de konkrét lépések

A Kreml szóvivője a június 2-án Isztambulban tartott második orosz-ukrán tárgyalási fordulóra is utalt, aminek során a felek írásos memorandumokat cseréltek arról, hogyan képzelik el a konfliktus rendezését. A találkozó végén megállapodás született súlyosan sérült hadifoglyok, valamint elhunyt katonák holttesteinek kölcsönös átadásáról is.

A megállapodás egyik jelentős eleme az úgynevezett „1000 az 1000-ért” formula volt, aminek értelmében a felek 1000 foglyot engedtek szabadon egymás részéről. Ezen túlmenően a felek egyeztettek egy „mindenkit mindenkiért” elven történő cserelehetőségről is, különösen a súlyosan sérült és 25 év alatti katonák esetében, legalább 1000 fővel oldalanként.

Hallgatás és háborús retorika

Peszkov sajtónyilatkozatában külön kiemelte, hogy miközben Oroszország nyitott a közvetlen párbeszédre, és konkrét javaslatokat tett a tűzszünetre és a humanitárius helyzet enyhítésére, addig az ukrán vezetés érdemben nem reagált ezekre a kezdeményezésekre. A szóvivő „feltűnő csendként” jellemezte Kijev hozzáállását.

Bár a hivatalos ukrán fél nem kommentálta nyilvánosan a tárgyalások eredményét, a nyugati partnerek egy része továbbra is a katonai támogatások növelését szorgalmazza, ami Peszkov szerint alátámasztja azt a benyomást, hogy Európa nem egy békés megoldásban, hanem a háborús konfrontáció folytatásában érdekelt.

A béke ára

Az orosz vezetés továbbra is azt hangsúlyozza, hogy a békefolyamat csakis a két fél közötti közvetlen tárgyalások révén valósulhat meg, és ebben a nemzetközi közösségnek nem a fegyverszállítás, hanem a diplomáciai nyomásgyakorlás révén kellene közvetítenie.

Az eddigi lépések ugyan nem hoztak áttörést, de – ahogy a júniusi isztambuli találkozó is mutatja – a kommunikációs csatornák legalább részben nyitva maradtak.