A botrányban a Bundestag két képviselője, a kereszténydemokrata (CDU) Nikolas Löbel és a bajor keresztényszocialista (CSU) Georg Nüsslein érintettek, akik azóta már le is mondtak tisztségeikről – adta hírül a Deutsche Welle.

A képviselőket azzal vádolják, hogy százezer eurós nagyságrendekben vesztegették meg őket azért, hogy bizonyos maszkgyártó vállalatokat ajánljanak a szövetségi kormánynak, vagy maguk hozzanak össze maszkvásárlási megállapodásokat, hogy minél több védőfelszerelése legyen az országnak.

A járvány elején erre remek lehetősége adódott a német törvényhozóknak, ugyanis a védőfelszerelések hiánycikknek minősültek, melynek hatására az árak is az egekbe szöktek. Erre tekintettel pedig – ahogyan a német ügyészek is mondták – remek pénzszerzési lehetőség nyílt, hogy kiaknázzák a válságot.

A botrányban érintett kereszténydemokrata Löbel a Die Weltnek fogalmazott úgy, hogy nagy hibát vétett, és a járvány okozta válságra tekintettel „sokkal érzékenyebben” kellett volna a kereskedelmi megállapodáshoz hozzáállni. Löbel kapcsán konkrétan 250 ezer eurós összegről beszélünk, amelyet elfogadhatott az üzletekért cserébe.

Löbel azóta a Bundestagba szerzett mandátumáról is lemondott, valamint kilépett a CDU-ból is a botrány hatására. Ami Nüssleint illeti, a CSU-ból ő is kilépett, ám törvényhozói mandátumát meg fogja tartani függetlenként, amely jó néhány (korábbi) párttársát felháborította.

Az ellenzék azonban nem elégedett meg annyival, hogy a két parlamenti képviselő a saját kardjába dőlt. Robert Habeck, a zöldek társelnöke például nem győzi hangsúlyozni, hogy egy olyan párthoz köthető ez a botrány, amely már tizenöt éve irányítja Németországot, és a korrupció sokkal mélyebb annál, mint ami most kiderült.

Habeck elmondása szerint a járvány kezdete óta Jens Spahn, a kereszténydemokratákhoz tartozó egészségügyi miniszter volt az, akihez minden vállalat fordult, azt gondolván, segítséget fognak kapni. A társelnök pedig megjegyezte, hogy a konzervatív politikusoknak „valahogy” mindig jobb üzleti megállapodásokat sikerült kötni, mint a többi oldalhoz tartozó politikai szereplőknek.

Nem ez az első korrupciós botrány, amely a közelmúltban a CDU/CSU kormánykoalíciót éri, a legutóbbi jelentős – és még mindig zajló – ügyben Philipp Amthor, a CDU parlamenti képviselője érintett, aki 2019 májusáig az amerikai Augustus Intelligence nevű cég nevében lobbizott többek között Peter Altmaier CDU-s gazdasági miniszternél.

Amthor eredetileg azt állította, ezért a tevékenységéért ő egyáltalán nem kapott fizetést, ám fokozatosan kiderült, hogy részvényopciókat viszont kapott, ráadásul 250 ezer dollár értékben, ezen felül pedig utazási támogatást is nyújtottak neki. A balhé ellenére viszont nagyon úgy tűnik, hogy Amthor lehet a CDU jelöltje Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban.

A helyzet megoldására egyébként hosszú részletvitákat követően sikerült megalkotnia egy tervet a CDU/CSU kormánykoalíciónak és a szociáldemokrata SPD-nek, mely nagyobb fokú transzparenciát biztosítana az olyan szürkezónák felett, amelyben a politikai és az üzleti élet kétes módon összeér.

A jövőben arra köteleznék a lobbistákat, hogy regisztráljanak egy adatbázisba, ahol meg kell adniuk a munkaadójuk vagy az őket alkalmazó cég leglényegesebb adatait. Ez minden olyan lobbistára kiterjedne, amely a minisztériumokat, szövetségi kormány és a képviselőket próbálja befolyásolni.

Hartmut Bäumer, a korrupcióellenes Transparency International német elnöke a Funke Mediengruppe nevű lapnak adott interjújában fogalmazott úgy, hogy ez még nem elegendő, és a Bundestagnak a lobbitevékenység bizonyos formáit úgy ahogy van be kell tiltani. Christian Lindner, a vállalkozáspárti Szabaddemokraták vezetője pedig az ARD-nek fogalmzott úgy, hogy egy független bizottságot kell felállítani, hogy Nüsslein és Löbel ügyeit kivizsgálják.

Angela Merkel kormánykoalíciója időzítés szempontjából a létező legrosszabbkor keveredett politikai botrányba, ugyanis a vasárnapi nap folyamán Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalzban kulcsfontosságú tartományi választásokat tartanak. Ezen fog megmutatkozni, mekkora veszteséget okozott ez a botrány a kormánykoalíciónak.

A CDU-t az elmúlt hetek során ráadásul komoly kritikák érték, elsősorban Németország járványkezelése és az oltási program lassúsága miatt, melyek azt idézhetik elő, hogy az eddig stabilnak tűnő kormánypárt sorra bukhat el helyeket a tartományi vezetésekben.