A gyakorlatok időzítése különösen érzékeny, hiszen alig két héttel azután kezdődtek, hogy az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb fegyvereladását jelentette be Tajvan számára – egy lépést, amely Peking heves tiltakozását váltotta ki.

Trump azonban a sajtótájékoztatón nyugodtan reagált: „Nagyszerű a kapcsolatom Hszi elnökkel, és ő semmit nem mondott nekem [a gyakorlatokról]. Természetesen láttam. Nem, semmi nem aggaszt. Húsz éve tartanak haditengerészeti gyakorlatokat azon a területen.”

Kína blokádot és szigetszerzést szimulál

A „két napos hadijáték” hétfőn indult, és a kínai hadsereg szerint a gyakorlatok célja a „Tajvan függetlenségi szeparatista erői” és a „külső beavatkozás” elleni figyelmeztetés. A keddi napon Peking 10 órányi éleslövészetet tervezett a sziget körüli öt kijelölt tengeri és légi zónában.

A Keleti Hadszíntér Parancsnokság közölte, hogy rombolókat, fregattokat és vadászbombázókat vetettek be, hogy teszteljék a hadsereg „tenger–levegő koordinációját” és „integrált feltartóztatási képességeit”. Tajvan védelmi minisztériuma kedden reggel 130 kínai katonai repülőgépet észlelt a sziget körül, amelyek közül 90 átlépte a Tajvani-szoros középvonalát – ezt a határt Kína nem ismeri el. Emellett több mint egy tucat kínai hadihajót is láttak a térségben.

A tajvani elnöki hivatal szerint a gyakorlatok „kihívást jelentenek a nemzetközi normák számára”.

Laj Csing-te tajvani elnök: „A Kínai Kommunista Párt katonai nyomásgyakorlásának fokozása nem olyasmi, amit egy felelős hatalomnak tennie kellene. Felelősen fogunk cselekedni, nem eszkaláljuk a konfliktust, és nem szítunk vitákat.”

A gyakorlatok valódi célpontja nem Tajvan

Susan Shirk, az Egyesült Államok korábbi helyettes külügyi államtitkára a BBC-nek azt mondta: „A gyakorlatok fő közönsége valójában az Egyesült Államok, Donald Trump és Japán, nem pedig Tajvan lakossága.”

Szerinte a kínai hadgyakorlatok „az elszántság és a düh kifejezése” az amerikai fegyvereladások miatt, amelyek immár nemcsak védelmi, hanem Kína szárazföldjét is elérni képes támadó fegyvereket is tartalmaznak. Shirk azt is kiemelte, Washingtonban egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy Trump „kevésbé elkötelezett Tajvan védelme iránt, mint az előző elnökök voltak.”

„Olyan tranzakciós politikát folytat, amelyben hajlandó lehet csökkenteni Amerika Tajvan iránti elkötelezettségét bizonyos kereskedelmi vagy gazdasági előnyökért cserébe.”

Alexander Neill, a Pacific Forum elemzője szerint a gyakorlatok célja, hogy Kína bemutassa „a Népi Felszabadító Hadsereg tengeri és légi műveleti képességeit”. Neill elismerte, hogy Trumpnak igaza van abban, hogy Kína az elmúlt húsz évben fokozta a hasonló gyakorlatokat, de hozzátette: „Ha Trump azt sugallja, hogy a Hszi Csin-pinggel ápolt jó kapcsolata bármilyen hatással lenne Hszi Tajvannal kapcsolatos megközelítésére, akkor téved.”

Fegyvereladások, szankciók és a „történelmi küldetés”

Miközben Trump nyilvánosan nem aggódik, kormánya nemrég 11 milliárd dolláros fegyvercsomagot hagyott jóvá Tajvan számára, amely rakétavetőket, önjáró lövegeket és különféle rakétákat tartalmaz. Kína válaszul szankciókat vezetett be több amerikai védelmi vállalattal szemben, és külügyminisztériuma figyelmeztetett: „Tajvan felhasználásával Kína feltartóztatására tett kísérlet biztosan nem fog sikerrel járni.”

Vang Ji kínai külügyminiszter kedden kijelentette, Kínának „határozottan vissza kell vágnia” a tajvani függetlenségpárti erők „folyamatos provokációira” és az amerikai fegyvereladásokra. „Tajvan teljes nemzeti újraegyesítése történelmi küldetés, amelyet teljesítenünk kell.”