Az Oxus Society for Central Asian Affairs és az Uyghur Human Rights Project nemzetközi szervezetek által készített közös tanulmányból kiderült, hogy Kína alaposan kihasználja a gazdasági befolyását a világ különböző pontjain, hogy exportálja az elnyomását.

Kína esetében már korábban is felmerült, hogy a különböző muszlim vallású kisebbségek által lakott Hszincsiang tartományban egy egész hálózatot épített ki a kisebbségek elnyomására, köztük átnevelő és internáló táborokkal.

Peking azonban itt nem állt meg, mindent megtesz annak érdekében, hogy a külföldön élő ujgurokat is elnyomja, elsősorban a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Ázsia több pontján – írja a The Guardian. A kutatók szerint Kína már 1997-ben megkezdte ezt a gyakorlatot, legalább 1500 esetről tudni, hogy külföldön élő ujguroknál érték el a letartóztatást és a deportálást.

A jelentés 28 országot nevezett meg, ahol ez a fajta „transznacionális elnyomás” zajlik, az esetek száma pedig 2017 óta kezdett el meredeken emelkedni. A kutatók szerint pedig a legszomorúbb az egészben, hogy a vizsgált esetek csak a „jéghegy csúcsa” lehetnek.

„Eddig mindenki Hszincsiangra figyelt, mivel ott nagyon fejlett technológiával folytatják a megfigylést és az elnyomást. Ez azonban itt nem áll meg, ezt a módszert máshova is exportálják a világban” – fogalmazott az Oxus Society vezetője, Bradley Jardine.

A becslések szerint összesen 1-1.5 millió ujgur élhet Kínán kívül, elsősorban Közép-Ázsiában és Törökországban, azonban az új kutatás szerint Peking a világ minden zugát felkutatja, csakhogy el tudja nyomni az ujgurokat különböző módon: megfigyeléssel, zaklatással, letartóztatással.

Csak 2017 óta 695 ujgurt deportáltak Kínába összesen 15 országból – derült ki a jelentésből. Kína pedig elsősorban olyan országok esetében éri ezt el, ahol az „Új Selyemút” révén jelentősebb befolyást szereztek: Pakisztánban, Kirgizisztánban, Kambodzsában és Mianmarban.

Más országokban is fel lehetett fedezni hasonlót, ahol Kínának folyamatosan növekszik a gazdasági befolyása, mint Egyiptom, Törökország és a Közel-Kelet jelentős része. Ezeken a helyeken Kína önti a pénzt az infrastrukturális projektekbe – ezek alapján feltehetően az ujgurok életéért cserébe.

Törökország ezek közül a legkülönösebb, sokáig ugyanis az ujgurok menedékhelyeként szolgált, Erdogan korábban elsőként jelentette ki, hogy Hszincsiangban népirtás zajlik. Kína gazdasági beruházásai és a vakcinaellátás azonban megváltoztatta itt is a hangulatot, és már volt rá precedens, hogy terrorizmusgyanúra hivatkozva letartóztattak ujgurokat Isztambulban.

Kína természetesen folyamatosan tagadja, hogy átnevelő táborok és emberi jogi jogsértések zajlanának az ujgurok ellen, valamint a legtöbbször arra hivatkoznak, amikor felemlítik Hszincsiangot, hogy ez az ország belügye, amibe senki ne szóljon bele.

A nyugati világ azon kívül, hogy néha semmit nem érő elítélő nyilatkozatokkal kikel az ujgur népirtás ellen, semmit nem tesz. Ennek pedig nagyon egyszerű oka van: Kína túl nagy piac, mindenki fél attól, hogy elbukhatják ezt az óriási piacot, ami megkerülhetetlenné vált a globalizált világgazdaságban.