A politikai szóváltás ezúttal a brit korona alá tartozó, területileg Franciaországhoz közelebb lévő Jersey szigetének környékén lévő vizek halászati jogai miatt robbant ki – adta hírül az Independent. A halászati jog már a megállapodás tárgyalása idején is érzékeny téma volt, majdnem emiatt nem jött létre eleve a megállapodás.

A helyzet akkor kezdett el eszkalálódni, amikor egy flottányi francia halászhajó jelent meg, mely miatt felmerült a gyanú, hogy esetleg blokádot formálhatnak. Mint a Sky News is megerősítette, erre reagálva a Királyi Haditengerészet két hajót is küldött a környékre, hogy őrizzék a Jersey körüli vizeket.

Erre válaszul a franciák is hadihajókat küldenek a régióba, elsősorban arra hivatkozva, hogy a halászhajók legénységének biztonságát garantálják. A mintegy 60 halászhajóból álló francia flotta jelenleg St. Heliernél blokkolja az utat, mivel tapasztalatuk szerint nem kapnak elég hozzáférést a Csatorna-szigetek halászvizeihez.

A Sky szerint Boris Johnson támogatásáról biztosította a haditengerészetet, a szóvivője pedig kijelentette, hogy egyelőre még ott tartják a két hadihajót, elsősorban a nyugalom megőrzése érdekében, elmondásuk szerint „elővigyázatosságból”. A francia elnökség egy tagja is megerősítette, nem akarják, hogy a helyzet tovább romoljon.

Vivian Loonela, az Európai Bizottság szóvivője elmondta, hogy a brit hatóságok összesen 41 engedélyt adtak ki uniós halászhajóknak, hogy május 1-től kezdve Jersey vizeinél halásszanak, ám ezen engedélyek megszerzéséhez olyan feltételeket támasztottak, amellyel Brüsszel szerint a britek felrúgták a két fél közötti kereskedelmi megállapodást.

Loonela elmondása szerint az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti megállapodás értelmében mindene egyes olyan intézkedést, amely korlátozza az uniós hajók halászati lehetőségeit, tudományos alapokon kell részletesen megindokolni, ám a britek ennek nem tettek eleget bizonyos feltételek támasztásakor.

A briteket az is felháborította – mely miatt végül a hadihajók kiküldése mellett döntöttek -, hogy Annick Giraldin francia tengerészeti miniszter azzal fenyegetőzött, hogy elvágják Jersey elektromos áramellátását.

Mi a feszültség okozója?

A francia halászok elsősorban a saját megélhetésüket féltik, állításuk szerint, mivel attól tartanak, hogy a Brexit-megállapodás felrúgja a 2000-ben kötött Granville-öböli megállapodást, amelyben már két évtizede lefektették a Jersey vizein való halászat szabályait.

Jersey hivatalos brit fennhatóság alá, a brit korona alá tartozik és Guernsey-vel, valamint több kisebb szigetekkel együtt alkotják az úgynevezett Csatorna-szigeteket. Francia halászok azonban gyakran szoktak megfordulni ezen vizeken, mivel földrajzilag Franciaországhoz áll jóval közelebb a szigetcsoport.

Az Európai Unió és Nagy-Britannia közötti kereskedelmi megállapodásra hivatkozva a brit hatóságok egy sor új szabályt vezettek be a Jersey vizein való halászatra. Egyrészt a francia hajóknak igazolni kell, hogy már korábban is ezeken a vizeken halásztak, csak ebben az esetben kaphatnak engedélyt.

Ennek igazolásához konkrét bizonyítékot kell mutatniuk a brit hatóságok számára arról, hogy ők ténylegesen Jersey-nél halásztak. Ez azonban csak abban az esetben szükséges, ha a brit partokhoz képest 12 mérföldön belül terveznek halászni, mely szabályok 2026-ig, az átmeneti periódus végéig hatályosak.

Jersey azonban nem adta meg az engedélyt az összes halászhajónak, amely a vizeken szeretne halászni. Ian Gorst, a sziget külkapcsolati minisztere elmondta, összesen 41 hajó kérvényezte az engedélyt, ám 17-nek nem sikerült bizonyítékot felmutatnia a korábbi aktivitásra.

A jelenleg helyzet annyira válságos a franciák szemszögéből, hogy a halászok szóvivője elmondta, amennyiben nem tudják megoldani a mostani helyzetet, az „kinyírja” a francia halászflotta 70 százalékát. Jersey viszont azzal védekezett, hogy a Brexitet követő szabályok alapján intézték ők is az engedélyezést.

A Jersey Evening Post beszámolója szerint egyelőre békés mederben maradtak a tüntetések, a britek azonban a teljes blokádtól tartanak. Ez is elsősorban az oka annak, hogy a britek a haditengerészethez nyúltak inkább, hogy résen legyenek minden lépés esetén.

French ‘fleet’ of fishing boats spread across the bay. Stay tuned for more updates. pic.twitter.com/wsKvdsPRcN

— jepnews (@JEPnews) May 6, 2021

Annick Girardin fenyegetése azonban nagyon veszélyesnek bizonyult, ugyanis a 100 ezer lakosú Jersey az elektromos áramának 95 százalékát Franciaországból kapja, három tengeralatti kábelen keresztül. Jersey kormánya azóta közleményt is adott ki, melyben a lakosokat biztosították, hogy nem fog semmi üzemzavar történni a kritikus infrastruktúrákban, amennyiben történik egy külső probléma – vagyis a francia válaszcsapás.

A briteknek már megvan ebben a gyakorlata

Legutoljára 2018 augusztusában volt ekkora feszültség a két ország közötti vizeken a „Fésűkagylók-háborúk” keretében, akkor Normandia partjainál, a Szajna-öbölben. A helyzet odáig fajult, hogy francia hajókról kövekkel, füstbombákkal és egyéb tárgyakkal dobálták az angol és skót felségjelzésű hajókat, amelyet a skótok csak „kalózkodásnak” tituláltak.

A háború akkor azon tört ki, hogy Franciaország csak az október 1 és május 15 közötti időszakban szokta engedélyezni a fésűkagylók kereskedelmi célú halászatát, hogy annak kagylófélékre gyakorolt hatását minél alacsonyabb szintre csökkentsék.

A szabály alól azonban a brit halászok mentességet élveztek, a franciák viszont azzal vádolták őket, hogy jóformán „fosztogatást” végeznek azzal, hogy folyamatosan a megszabott időszakos kereten túl halásznak, ezzel pedig fontos regionális exportterméket vágnak el.

Ezt megelőzően, 2012 októberében is volt egy összecsapás Le Havre partjainál a két ország halászai között, mely szintén kődobálásba fulladt. A Channel 4 News akkori jelentései szerint a franciák annyira bepöccentek, hogy még egy angol nemzeti rugby mezt is elégettek.

A franciák voltak akkor az agresszorok, melyet azzal indokoltak, hogy a britek behatoltak az Európai Unió Közös Halászati Politikájában lefektetett kizárási zónába, amelybe nem hatolhatnának be. London nem meglepő módon hevesen tagadta a vádakat és tagadja azóta is.

A problémák valódi forrása azonban mindenképpen abban nyugszik, hogy a kereskedelmi halászat a Csatorna mindkét oldalán hatalmas üzletág, így nagyon sok konfliktushoz vezetett már korábban is. 1993-ban például a rákhalászat miatt volt balhé a két fél között, akkor viszont dühös szóváltáson túl nem történt semmi.

Az 1950-es és 1970-es években Nagy-Britannia mással is komoly hadban állt a halászat tekintetében, ugyanis Izland volt akkor a főellenség, mely a „Tőkehal-háborúk” formájában nyilvánult meg. Akkor a vita tárgyát az Atlanti-óceán északi részén lévő vizek tőkehal és fehér tőkehal halászati jogának jogosultja képezte.

A brit haditengerészet ebben az időben 37 hadihajót vetett be, hogy a brit érdekeket megvédje, míg az Izlandi Partiőrség hálóvágóval lehetetlenítette el a brit halászhajók vontatóit. Akkoriban nem egyszer fordult elő az sem, hogy fegyverrel támadtak egymásra a halászok, mely mutatja a helyzet komolyságát.