Bár az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump nemrégiben „látványos katonai sikernek” nevezte a végrehajtott amerikai légicsapásokat Irán ellen, a történtek hosszú távú következményeit illetően továbbra is jelentős bizonytalanság uralkodik. A hegyeket is megrengető, egyenként több mint 13 tonnás GBU–57 típusú bunkerromboló bombák bevetése után valóban sok a „por”, a politikában is.

Az USA védelmi minisztériuma azt állította, a művelet során Irán három legfontosabb nukleáris létesítményét célozták: Iszfahánt, Natanzot és mindenekelőtt a hegyek mélyébe rejtett Fordow komplexumot. Ez utóbbi, amely az izraeli támadások során eddig sértetlen maradt, különösen fontos célpont volt, mivel ott található Irán legfejlettebb urándúsító infrastruktúrája.

Az amerikai hadsereg legalább 6 GBU–57-es bombát dobott le Fordow-ra. Ezek a fegyverek nem pusztán a létesítményt kívánták közvetlenül megsemmisíteni, hiszen 80 méternyi kőzetet nem képesek teljesen áthatolni, hanem inkább a bejáratokat célozták, hogy a keletkező lökéshullámok révén belülről rongálják meg, vagy végleg eltemessék az üzemet. Az iráni állami média is ezt a narratívát közvetíti, kiemelve, hogy „a cél az infrastruktúra működésképtelenné tétele volt, ha nem is véglegesen, de legalább átmenetileg”

Sok a kérdőjel Irán körül

Trump szerint „a célpontok megsemmisültek”, de még ha ez igaz is, az urándúsítás képességének felfüggesztése nem egyenlő az atomfegyver előállításának lehetetlenné tételével. Az atomfegyverhez ugyanis három dologra van szükség: fegyverminőségű uránra, fémformázási és robbanástechnikai képességre, hogy a dúsított anyagot megfelelő módon „kritikusságra” lehessen kényszeríteni, illetve hordozórendszerre, ami képes az eszközt célba juttatni.

A most megtámadott létesítmények elsősorban az első követelmény teljesítésére, azaz az urándúsításra szolgálnak. A dúsítás során centrifugák segítségével a természetes uránban található 0,7 százaléknyi U-235 izotópot koncentrálják egészen 90 százalékig.

Az ENSZ atomenergia-ügynöksége (NAÜ) azonban már májusában figyelmeztetett arra, hogy Irán birtokában van legalább 408 kilogrammnyi 60 százalékra dúsított urán, ami elegendő lenne akár 9 darab atomfegyver előállításához. A 60 százalékos dúsítottság elérése egyébként már a teljes technológiai és energetikai folyamat 90 százalékát lefedi – írja a Sky News.

Iráni dúsítási képességei

Míg a dúsítási létesítmények ipari jellegűek és nehezen rejthetők el, a nukleáris robbanófej előállításához szükséges második fázis – a fémformázás, valamint a pontosan kialakított robbanótöltetek elkészítése – laboratóriumi körülmények között is lehetséges. Ezeket tehát könnyen lehet mozgatni, rejteni vagy akár külföldre telepíteni. A jelentések szerint Izrael a múltbeli csapások során már célba vette azokat a tudományos létesítményeket, ahol ezen technológiák fejlesztése zajlott – ugyanakkor semmi sem garantálja, hogy ezek véglegesen megszűntek volna.

Különösen aggasztó, hogy megbízható hírszerzési források szerint Irán még a Fordow elleni támadás előtt eltávolította onnan a 60 százalékra dúsított uránkészletének nagy részét, vagyis a legfontosabb nyersanyag valószínűleg megmenekült.

A nemzetközi szakértők között megoszlanak a vélemények arról, hogy Irán milyen mértékben haladt előre az úgynevezett implóziós típusú, rakétára szerelhető robbanófej kifejlesztésében. Ez technikailag rendkívül összetett, és még egyes nagyhatalmaknak is évekbe telik. Ugyanakkor léteznek egyszerűbb, primitívebb bombatípusok, amik bár túl nehezek lennének ballisztikus rakétákhoz, mégis működőképesek.

„Még a 60 százalékra dúsított urán is képes kritikus tömeget elérni megfelelő elrendezés és robbanótöltet mellett” – áll egy, a NAÜ-nek 2025-ben készített technikai háttérelemzésben. Egy ilyen eszköz ugyan nem fenyegeti közvetlenül Izraelt vagy az Egyesült Államokat, de elég lehet ahhoz, hogy Irán belépjen az atomhatalmak szűk klubjába.

Az amerikai légicsapások kétségkívül visszavetették Irán technológiai előrehaladását, de nem törölték el a tudást, a már meglévő nyersanyagot és a politikai akaratot. Sőt, egyes elemzők attól tartanak, hogy az ország a fenyegetettség tudatában még intenzívebbé teszi a nukleáris programját, különösen a nehezen ellenőrizhető részeken.