Horváth Éva a jövőjükről: én már vágynék haza
A sztáranyuka titkon reméli, hogy nem sokáig tart már ez a kétlaki élet Indonézia és Magyarország között.
Horváth Éva vegyes érzésekkel zárta a tavalyi évet. A Borsnak nyilatkozva azt mondta, számára átlagosnak tűnt 2023, amelybe – utólag visszagondolva – több dolgot is bele lehetett volna sűríteni. „De összességében elégedett vagyok” – ismerte be a kétgyermekes édesanya, akinek nemrégiben egy fontos változás is történt az életében.
„A két fiamat, Kristófot és Alexet összesen öt évig szoptattam, idén azonban a kicsit is leválasztottam. Tulajdonképpen az élet megoldotta: egy forgatás miatt két hetet külön töltöttünk, és mikor újra találkoztunk, már nem is igazán érdekelte” – árulta el. Majd azzal folytatta: „Kristóffal ez sokkal nehezebb volt, ő sokáig sírva követelte volna”.
Ezáltal a hasonló cipőben járó anyukáknak azt tudja mondani, hogy a gyerekek 1-2 hét alatt leszoknak a „cuccról”. Horváth Éva sosem kezelte tabutémaként a szoptatást, így azt is megosztotta, hogy nagyobb fiát, a mostanra hatéves Kristófot három évig, a kis Alexet pedig két évig szoptatta, amelyre különleges kötődésként tekintett.
Ugyanakkor egy kis könnyebbséget jelent számára, hogy lezárult ez az időszak. Emellett a Borsnak adott nyilatkozatában arról is szót ejtett, hogy bár nem igazán szokott újévi fogadalmat tenni, most megfogalmazódott benne egy vágy. „2024-ben szeretném megtanulni az indonéz nyelvet, ha már az év nagy részében itt élünk” – vallotta be.
Elmondása szerint a kisebb gyermeke már tanult néhány szót a bébiszittertől, de a nagyobbik is tanulja az iskolában a nyelvet, ezáltal úgy érzi, eljött az idő, hogy végre ő is elsajátítsa. Ezt követően hozzátette: „Közben pedig egy kicsit titkon remélem, hogy nem sokáig tart már ez a kétlaki élet Indonézia és Magyarország között. Sok ez a hét óra eltolódás: mikor hazajövünk, szinte egy hét kell, hogy átálljuk, aztán már utazunk is vissza. Én már vágynék haza”.