A korábbi vizsgálatok alapján a tudomány arra jutott, hogy jeges objektumok és mikrometeoritok csapódhattak a Hold felszínébe, ennek során pedig a kráterekben keletkező víz konzerválódott a felszín alatt. A NASA legújabb kutatása azonban rácáfol erre: a szakemberek szerint a napszéllel érkező részecskék közvetlenül a Hold talajában hozhatják létre a vizet. Az ezzel kapcsolatos tanulmány a Journal of Geophysical Research: Planets tudományos lapban jelent meg. A beszámolóban kiemelik: ez az áttörés nemcsak alátámaszt egy több évtizedes hipotézist, hanem azt is megerősíti, hogy a jövőbeni emberes küldetések során fel lehet majd használni a Hold erőforrásait.

A NASA tudósai az eddigi legvalósághűbb szimulációt futtatták le, amely megmutatta, hogy milyen hatással lehet a napszél a Holdra. Ehhez egy egyedi kísérletet terveztek, amiben lemásolták a Hold zord környezetét egy olyan egyedi kamra segítségével, amelyben a vákuumkörülmények mellett Napból érkező részecskék voltak. Ezek mellett egy molekuladetektort is elhelyeztek. Majd miután sikerült minden szennyeződést eltávolítani a kamrából, arra derült fény, hogy a napszél hatásával kapcsolatos feltételezés valósnak bizonyult. A kísérletben a NASA Apollo–17-küldetése során, 1972-ben begyűjtött holdpormintákat használták – teszik hozzá.

Ezt követően a minták „sütésével” eltávolították a nedvességet, a csapat pedig egy részecskegyorsító segítségével szimulált napszél hatásának tette ki azokat. Néhány nap leforgása alatt mintegy 80 ezer éves holdexpozíciót utánoztak, ami egyszerűen elképesztő. A HVG az Interesting Engineering cikke alapján azt írja: amikor a napszél protonjai – vagyis lényegében hidrogénatom-magok – becsapódnak a Hold felszínébe, nem ütköznek ellenállásba. Míg a Földet a mágneses tere és légköre megvédi ezektől a részecskéktől, a Hold esetében semmi ilyesmivel nem lehet számolni. Ezek a protonok a Hold regolitjával ütköznek, és az ott lévő elektronokkal hidrogénatomokat képeznek.

A hidrogénatomok aztán oxigénnel egyesülnek az ásványokban, például a szilícium-dioxidban, így hidroxilcsoportot (OH) és esetleg vizet hoznak létre – magyarázzák. A cikk szerint a szakemberek spektrométer segítségével figyelték meg, hogyan változott a holdpor kémiai összetétele az idő múlásával. A vizsgálat során 3 mikron körüli csökkenést észleltek az infravörös fény elnyelésében, ami a víz jelenlétére utaló nyom. Bár a csapat nem tudta megerősíteni, hogy tiszta víz keletkezett-e, az adatok erősen arra utaltak, hogy hidroxil- és vízmolekulák jöttek létre.

Korábban arra is kitértünk, hogy a tudósok szerint a Holdon lévő regolit tökéletes alapanyag a napelemekhez, amivel olcsón lehetne a földihez hasonló technológiát előállítani. A beszámoló alapján a kutatók ún. „holdüveg” napelemeket terveztek, amelyekhez mesterséges holdport olvasztottak meg, majd egy perovszkit kristályréteggel kombinálták, így működő panelt hoztak létre. A szakértők úgy vélik, az eszköz könnyebb is lehet a földi változatoknál, ráadásul a sugárzást is jobban bírhatják. Erről itt írtunk bővebben.