A Hold nem rendelkezik inherens mágnesességgel, ennek ellenére a felszínén mágnesezett kőzetek találhatók, a talány megfejtése régóta foglalkoztatja a tudósokat. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói most egy merész felvetéssel álltak elő, elméletük szerint égi kísérőnk egykori gyenge mágneses erejét egy becsapódás hirtelen megnövelte – áll az erről szóló beszámolóban.

Itt fontos megjegyezni: Földünk mágneses mezeje – nagyon leegyszerűsítve – az olvadt mag forgásából származik, és ugyanez működhetett egykor a Holdon is, csakhogy 50-szer gyengébben, mivel az égitest ennyivel kisebb a bolygónknál. Egy aszteroida becsapódása azonban elegendő felszíni anyagot párologtathatott el ahhoz, hogy plazmafelhőt hozzon létre.

A plazma pedig kölcsönhatásba lépett a gyenge mágneses mezővel, a mágneses erő hirtelen megnövekedett, ami lenyomatot hagyott a kőzetekben. A 24.hu az IFLScience-re hivatkozva azt írja, az elmélet „előnye”, hogy tesztelhető:

A Hold déli oldalán, közel az Artemis-program által felkeresni tervezett helyekhez olyan kőzeteknek kell lenniük, amelyek becsapódások révén rendelkeznek erős mágnesességgel. A bizonyításra tehát már csak néhány évet kell várni – emelik ki a cikkben.

Korábban arról is beszámoltunk, hogy a NASA kutatói meghökkentő felfedezést tettek: a Hold két féltekéje nemcsak külső megjelenésében, de belső felépítésében is jelentősen különbözik. E felismerés pedig egészen új megvilágításba helyezheti a holdfelszín eddig ismeretlen folyamatait.