Hatalmas ősi becsapódás okozhatta a Hold világos és sötét oldala közötti különbségeket
Földünk hűséges követőjének egyik legrégebb óta fennálló rejtélye, hogy vajon miért különbözik ennyire egymástól a két oldala.
A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az eltérések egy több milliárd évvel ezelőtti, gigantikus becsapódás következtében alakulhattak ki.
Kutatók úgy gondolják, a Holdon található, óriási kiterjedésű Déli-sark-Aitken-medencét létrehozó becsapódás hatalmas mennyiségű hőt szabadított fel, melynek hatására megolvadtak a fémek a kéregben, ezáltal az égitest világos oldalára tudtak áramolni – az úgynevezett hőtermelő elemek ezen átvitele eredményezhette a vulkanikus síkságok létrejöttét.
A kutatásban azt is feltárták, pontosan honnan származhat egy másik izgalmas, eddig megmagyarázhatatlannak hitt holdi jellegzetesség, ami az égitesten található vegyületek kapcsán fogalmazódott meg.
A Procellarum KREEP Terrane (PKT) nevű anomália esetében a PKT a foszfor, a kálium, a tórium, míg a KREEP a ritkaföldfémek koncentrációjára utal, amelyekről eddig nem tudták, hogyan bukkanhattak fel a Holdon.
A mostani tanulmányban azonban sikerült bebizonyítani, hogy a PKT kialakulásának vitathatatlanul leghatékonyabb módja a becsapódás, ezért arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a Déli-sark-Aitken régióban történt kozmikus találkozó révén indulhattak be a fémtermelési folyamatok.